B. Mikli Ferenc festőművész kiállítása

Előszó

Hálás írói feladat B. Mikli Ferenc kiállításához ajánló és méltató bevezető sorokat írni. Őszinte művészi magatartása, sajátos festői szépségeket feltáró munkássága, a feladatok vállalásában és teljesítésében mérhető konzekvenciája magas esztétikai mércét állítva is lelkesedéssel méltányolható.
Ha végiggondoljuk több mint három évtizedes alkotói pályáját, kirajzolódik előttünk az a minden művész megítélésénél szükségszerűen elvárható belső fejlődés, ami a tehetségből fakadó lehetőséget az idők folyamán teljesítménnyé érleli.
B. Mikli Ferenc jelenkori művészetének méltatásakor minden értelemben teljesítményről ebszélhetünk. Az a megörökített valóság, környezet, amit a maga festői világa számára választott, hiánytalanul és sajátos arculatot öltve tárul fel előttünk olyan egyéniségjegyekkel, amelyek a művészi célkitűzés és a megvalósítás színvonalának vektorait tekintve, ezek metszési pontjába esnek.
Milyen is ez a sajátosan kialakított látásmód? A művész elsősorban a hétköznapok rejtett szépségeinek, halkszavú jelenségeinek érzékeny lírikusa. A realitások iránti fogékonysága már pályakezdő éveiben, 1939-től, Rudnay Gyula tanítványaként is jellemző alkati adottság formájában jelentkezett. Az egyideig tovább vitt, ún. "alföldi iskola" stílusjegyein belül is a drámai feszültség, a romantikus tájszemlélet, az ünnepélyesség ösztönös kerülése, a szemlélődő alkotói magatartás jellemezte munkásságát. Vissza