Karthágó

Előszó

Régóta nem jelent meg ilyen témával foglalkozó könyv, jóllehet Karthágó igen jelentős szerepet játszott Róma és a szicíliai görög kolóniák történetében. Tanulmányomban igyekeztem felvázolni Karthágó történetét, civilizációját, az antik mediterrán világban elfoglalt pozícióját, s remélem, hogy némileg sikerül hozzájárulnom az e téren mutatkozó hézagok kitöltéséhez.
Aki Karthágóról akar írni, kénytelen jelentős mértékben görög és római forrásokra támaszkodni, mivel az eredeti karthágói irodalomból semmi sem maradt ránk. Márpedig tudvalevő, hogy a görögök és a rómaiak Karthágó ellenségei voltak, s így információik tárgyilagosságát illetően kételyek merülhetnek fel. Igaz, néhány görög író a római-pun háborúk történetének megírásakor pozitívan ítélte meg Karthágó szerepét. Műveik azonban elvesztek, s csupán azok a töredékek maradtak fenn, amelyeket későbbi írók idézetek belőlük. Általában a görögök olyan népnek festik a karthágóiakat, amely Szicília birtoklására tört. A rómaiak pedig azt hangsúlyozzák, hogy a karthágóiak vetélytársaik voltak a Földközi-tenger nyugati részének hegemóniájáért folyó küzdelemben. Ezért nem meglepő, hogy Karthágót igen ellenséges színben tüntették fel. A feladat tehát az, hogy külön kell választani az igazságot a fikciótól, a jogos bírálatot a tendenciózus kritikától - s ugyanakkor nem szabad indokolatlan rokonszenvvel kezelni a tragikus véget ért államot. Nehézséget okoz továbbá az a körülmény, hogy Karthágó csak akkor kezd szerepelni írásos feljegyzésekben, amikor érintkezésbe kerül Róma és a szicíliai görögök történelmével. A karthágóiak általános történetére, intézményeikre, vallásukra és kereskedelmükre vonatkozó ókori adatokat gyarapíthatják azonban azoknak a régészeti ásatásoknak az eredményei, amelyek az elmúlt ötven év során, főként 1946 óta folynak Észak-Afrikában. Nem kétséges, hogy a legutóbb feltárt régészeti leletek elemzése folytán Karthágó archeológiája új és fontos szakaszba jutott.
Igyekeztem ezt a két információs forrást kombinálni, de azért főleg az irodalmi anyagra támaszkodtam, hiszen ez minden történetírás alapja. Meg kell mondanom, hogy néhányszor úgy írtam le bizonyos eseményeket, mintha kétségbevonhatatlan tények volnának, holott korántsem azok. A karthágói történelemnek majdnem minden fontos mozzanatát többféle módon értelmezik a modern történészek. De valamennyi probléma megvitatása rengeteg lábjegyzetet és idézetet igényelne, ami nem volna helyénvaló ebben a könyvben. Tanulmányomat ugyanis azoknak szántam, akik érdeklődnek az ókori történelem iránt, de nem a szó szoros értelmében vett szaktudósok. A különböző értelmezéseket csak ott említem meg, ahol azokat lényegesnek tartom. Ha valaki részletesen is kíván foglalkozni mindezzel, a függelékben megtalálja a szakirodalom bibliográfiáját.
Ezen a helyen is szeretnék köszönetet mondani a Colston Kutató Alap igazgatóságának és a Bristoli Egyetemnek, hogy anyagilag támogatták tunéziai tanulmányutamat, továbbá a Tuniszi Nemzeti Archeológiai és Szépművészeti Intézet elnökének, tisztviselőinek, valamint a Tuniszi Múzeum igazgatójának szíves segítségükért.

Bristol, 1958. október 30. Vissza