A szintaktikai állomány természete gyermekszövegekben

Előszó

Ez a munka az 1986-ban megvédett kandidátusi értekezésem alaposan, csaknem felére lerövidített változata. A kényszerűen kihagyott részeket (többnyire a pedagógiai indítékokat-következtetéseket) főként pedagógusként - hiszen az egyetemi oktató is az - sajnálom. Az e vonatkozások iránt érdeklődők, szerencsére, korábbi publikációimból egyet-mást kézbe vehetnek (B. Fejes 1981, 1986, 1991). Szerzőként azonban - és nem csak Kosztolányi Dezső meggyőző vélekedésének hatására - készséggel beismerem, hogy megkurtítása egy szövegnek - tehát az itteninek is - csak javára válhat.
Némi hasznot hozott e munka kéziratának a megjelenésre való várakozás is. Időtartama nem érte el ugyan a klasszikus érlelés ajánlott 9 évét, de hát az idő is gyorsult kétezer év óta valamelyest; fontosabb, hogy néhány időközben megjelent kutatás, áttekintés figyelembevételével (Gopnik 1986, 1989, Sommerfeldt 1988, Nesbitt-Plum 1988) maibb és informatívabb kontextusba helyezhetem el saját vizsgálataimat. Ez utóbbiakon, időtállónak remélvén őket, semmit nem változtattam.
Tájékoztatásul előrebocsátom, hogy a szövegösszefüggés-szövegfolyamatosság „konnex", „kohezív", „koherens" nyelvi vetületei közül munkám a „konnexitás", ezen belül is annak szintaktikai eszközrendszerének érvényesülését vizsgálja gyermeknyelvi szövegekben, azaz 9-11 éves tanulók írásbeli fogalmazásaiban. Az alkalmazott módszer, vagyis a matematikai statisztika révén azoknak a kutatóknak is hasznos lehet, akik a nyelvhasználat különféle szintjeinek/komponenseinek/sajátságainak vizsgálatában pontosabb adatokból ellenőrizhetőbb következtetésekre akarnak jutni.
Ezen a helyen is szeretném megköszönni Deme Lászlónak mindazt a figyelmet és törődést, mellyel munkámat segítette. Örülnék, ha értekezésemet is szegedi évtizede egyik szerény eredményének tekintené. Vissza