A' falu' jegyzője I-III.

Előszó

Részlet a kötetből:

"A' ki tiszai alföldünknek egy részét bejárta, vagy annak bármelly táján csak pár napig tartózkodott; bátran mondhatja, hogy az egészet ösmeri; mint bizonyos családok' arczain ugy itt az egyes vidékeknél csak közelebbi ösmeretség után vehetni észre bizonyos különbségeket, 's az utas kit homokos síkjainkon kocsijában álom nyomott el, ha pár óra múlva fölébred , csak izzadó lovain 's azon: hogy a' nap alább szállt, veszi észre haladását. A' vidék' általános jelleme, sőt egyes részletei is ép' olly kevéssé emlékeztetnék őt erre, mint az Atlantis' közepén duzzadó vitorlákkal elsiető hajóst a' nagy, határtalan vízróna, melly körülte terjed. - A' messze elnyúló legelők, mellyeknek változatlanságát csak itt ott egy vedertelen gémes kút, vagy félig kiszáradt lápok körül sétáló gólyák váltják föl, 's a' roszul mivelt szántóföldek, mellyeknek tengeriét 's búzáját isten után csak az őrzi meg:: hogy ha' lopás is némi fáradtságba kerül, - itt ott egy magános tanya, hol pár bozontos kuvasz, ugatásával a' birtok' szentségére emlékeztet, 's a' mult évről fölmaradt széna 's szalmaboglyák arra intenek: hogy a' birtokosnak vagy fölötte sok szénája vagy igen kevés marhája van; - ezt látta midőn szemeit behunyta, ezt, midőn azokat ismét fölnyitá; magok a' tornyok mellyek midőn utószor körültekinte, hegyes oszlopokként álltak a' róna' távol határain, ugy látszik mintha vele utaztak volna, legalább köztök 's azok közt mellyeket most lát, ép' olly kevés különbséget vehetni észre: mint azon falu között mellyhez akkor közelített 's azon helysgé közt (habár város volna is) melly felé lovai most ügetnek." Vissza