B. Bencze Lilla festőművész tűzzománc kiállítása

Előszó

Bencze Lilla kiállításán egy ősi műves mesterség, a zománcművészet mesterműveit köszönthetjük.
Műveiben költői felidézésben jelenik meg a középkor és a mesevilág, másutt a mai ember szorongásai, meditálása.
Felfedező, kutató, kísérletező művész. Munkáiban mindig kicsendül a megtalált kifejezés öröme és talán nem is lehet Bencze Lilla művészetét általános jellemzéssel méltatni. A zománcművészet hagyományos műfaji korlátjait, éppen ettől a kísérletező kedvétől vezetve szívesen lépi át és a bizánci limoges-i tradíciókat követő archaikus portréit miniatúráktól az újabb festői szimbolikus, murális, művekig - mindig sajátos kifejezésmódot talál.
Műveiben két jellegzetes szándékot követhetünk. Az egyik - talán időben is a korábbi - amelyet a dekoratív jellegű művek a perzsa illusztratív festészetre emlékeztető történeti, elbeszélő jellegű munkák, az archaikus portrék fejeznek ki és a másik művészi oldala, a festőibb, költői szimbólumokat hordozó, érzelmesebb, szabadabb komponálású művek. Mikor időrendben szemléljük Bencze Lilla művészi útját, alkotói egyéniségének fejlődése is ezt példázza. A Szőnyi-növendék festő, a táblaképek után örömmel fedezi fel az ősi, de számunkra új anyagot, a zománcot és korai munkáiban táblaképeket fest zománccal, majd kutatva mélyed el az antik zománcművészet vizsgálatában, figyeli a bizánci és ó-francia műhelyek technikáját. Vissza