Temetői történetek

Fülszöveg

A londoni Highgate temetőben egy vámpír ólálkodik: Karl Marx holtteste, aki a temetőbe ellátogató kommunisták vérét szívja, hogy teste halála után is megmaradjon... A párizsi Pere Lachaise-ben valaki fölnyitja Oscar Wilde sírját, s ellopja az író gyűrűjét, amiért szörnyű árat kell fizetnie... A jokohamai Külföldi temetőben Eraszt Fandorin nyomozza ki a Halál Pókjának valódi kilétét... A New York-i GreenWoodban egy orosz emigráns borzalmas oroszrulettet játszik egy gyönyörű, fátylas nővel... A moszkvai Régi Doni temetőben Szalticsiha, a legendás, XVIII. századi bojárasszony, aki százharminckilenc embert kínzott halálra, máig is szeretőjét várja... Borisz Akunyin, a Fandorin-sorozat világszerte népszerű szerzőjének kísértettörténeteit és kriminovelláit a világ egy-egy híres temetője ihlette. Ezúttal azonban Akunyirt társszerzőt is választott magának: Grigorij Cshartisvilit, azaz írói énjének másik felét, aki hazájában eddig is ismert irodalomtörténész és japanológus volt. A novellákat így kiegészítik Cshartisvili esszéi a hat híres temető legendáiról, hangulatáról, nevezetes halottairól... s arról is, amiért ez a kötet valójában megszületett: hogy szerzője miként néz szembe a halállal, s különböző népek, kultúrák halálkultuszait megismerve önmaga számára meg tudja-e könnyíteni a halál elfogadását... Vagy ahogy maga a szerző írja: „...a végén még az derül ki, hogy az ember azért rohangált le-föl a temetőkben, mert elérte azt a kort, amikor már szeretne kiigazodni a halál természetét illetően. De nem, ez nem egészen így van. A titok természetét nem lehet kiismerni, azért titok, mert nincs semmilyen természete. Sokkal helyesebb, ha azt mondom: meg akartam érteni, mi a halálfélelem. És meglehet, ezzel egyszer s mindenkorra meg akartam szabadulni tőle. Vagy legalábbis reményhez akartam jutni, hogy éz elvileg lehetséges." Vissza