Fülszöveg
Zalán Tibor gyakorló dramaturg, színházi ember. Belülről ismeri a színház világát, tud színházban gondolkodni. Pontosan tisztában van az alapvető, korokon átívelő s magát makacsul tartó drámatörténeti dilemmával. "Drámaválság" és "válságdráma" problémáját írásainak egyenesen a középpontjába állítja.
A "válságvilágnak" azzal az egyszerre nyomasztó és riasztó valóságosságával, amely a Zalán-drámáknak, legalábbis a felszínen, mindig is a sajátjuk volt, a közönség a legutóbbi időszakban a saját mindennapjai munkahelyi és társas kapcsolatai, közéleti vagy televíziós "produkció" során közvetlenül szembesül.
A Zalán-dráma középpontjában nincsen semmi, pontosabb a Semmi (a hiány, a kiürülés, a mindent átható válság) van. A drámát semmiféle istenség, hit, eszme vagy éppen a várakozás reménye sem tarthatja már egyben. A dráma nem a világ, az élet teljességének visszatükrözésére tör, nem a társadalmi és történelmi folyamatok hű tükörképét kívánja adni, s nem is az expresszivitás, a szépség,...
Tovább
Fülszöveg
Zalán Tibor gyakorló dramaturg, színházi ember. Belülről ismeri a színház világát, tud színházban gondolkodni. Pontosan tisztában van az alapvető, korokon átívelő s magát makacsul tartó drámatörténeti dilemmával. "Drámaválság" és "válságdráma" problémáját írásainak egyenesen a középpontjába állítja.
A "válságvilágnak" azzal az egyszerre nyomasztó és riasztó valóságosságával, amely a Zalán-drámáknak, legalábbis a felszínen, mindig is a sajátjuk volt, a közönség a legutóbbi időszakban a saját mindennapjai munkahelyi és társas kapcsolatai, közéleti vagy televíziós "produkció" során közvetlenül szembesül.
A Zalán-dráma középpontjában nincsen semmi, pontosabb a Semmi (a hiány, a kiürülés, a mindent átható válság) van. A drámát semmiféle istenség, hit, eszme vagy éppen a várakozás reménye sem tarthatja már egyben. A dráma nem a világ, az élet teljességének visszatükrözésére tör, nem a társadalmi és történelmi folyamatok hű tükörképét kívánja adni, s nem is az expresszivitás, a szépség, a finom belső rezdülések érzékeltetése a célja. Nem feltétlenül valamely pontosan lokalizálható térben és időben játszódik, szereplői nem egész személyiségüket kifejező, érvényes tettekben nyilvánulnak meg, és képtelenek értékelhető és érzékelhető történet megvalósítására is.
Zalán Tibor drámáiban lényegében ugyanazt az elvet és eljárásmódot követi, mint a verseiben. A versekhez hasonlóan itt is az egyedüli és végső kapaszkodó a szövegek szabad működése, mozgása, nyelvjátéka. "Halálosan" komoly, "Válságosan" komoly játék annak érdekében, hogy a dráma mindenek ellenére megszülessen, megszülethessen.
Az egyes drámák története néhány mondatban összefoglalható. A cselekmény hasonlóképpen leszűkített és bizonytalan. Nincs érdemleges tétje, s a leépülés, a kiürülés, az összeomlás, a semmi felé mutató iránya van.
Zalán Tibor drámáival (is) egy különleges irodalmi dekonstruktori pozíciót jelöl ki a maga számára. Nem kritikátlan folytatása a hagyománytörténésnek, és nem is radikális elvetése annak; nem folyamatos megnyitás, de nem is abszolút szakítás. A zaláni drámaforma a dráma válságának beismerése és a válság drámájának megteremtődése. A zaláni drámaforma a dráma válsága nyomán megszülető válságdráma.
Zalán Tibort 2001-ben drámaírói munkásságáért Szép Ernő-díjjal jutalmazzák.
(Vilcsek Béla)
Vissza