Azarel

Előszó

PAP KÁROLYRÓL

Nevelni annyi, mint gondoskodni arról, hogy a gyermekből kinövő egyén beleilleszkedjék a társadalomba. Nevelni az osztálytársadalomban annyi, mint gondoskodni arról, hogy az egyén felkészüljön az osztálytársadalom által rá kiszabott szerepre. Ez a szerep lehet sokféle és eszerint a rá való felkészülés is sokféle: a kapitalista társadalom munkamegoszlása behatol a nevelés szerveibe, behatol a család szellemébe is. De mindenképpen állásfoglalást jelent a társadalommal kapcsolatban: mellette vagy ellene. Az intézményekben mindig mellette, a családban pedig csak kevés kivétellel - vájjon hány forradalmár apa oktatta gyermekét útjának követésére? - szintén mellette. Az elnyomás hierarchiájában csak a legelnyomottabb és legkövetkezetesebb réteg, a proletáriátus, és annak is csak a legöntudatosabb része volt képes azt az otthont megteremteni magának, amelyet áthatott a forradalom szelleme, amelyben fölnevelkedni annyit jelentett, mint forradalmi nevelésben részesülni.
De forradalmasítani nem egyértelmű azzal, mint forradalomra nevelni. Forradalmasítani az elnyomás visszahatása szokta az embert. Az osztálytársadalom családja, mint a társadalom minden kialakult csoportja és képlete, magában hordja magának az osztálytársadalomnak jellegzetességeit. Ha ezt nem tenné, nem volna képes eleget tenni a nevelés rá váró funkciójának. Elnyomás és kiszolgálás egymást kiegészítő kettősségét hogyan vihetné át a polgári élet gyakorlatába, ha magában a család gyakorlatában nem volna meg? A család az osztály nevelés céljára megvalósítja magában az elnyomás kicsinyített képét. Ebből következik, hogy a polgári családban elég szokványos eset, elég sűrűn előforduló élmény a lázadás kicsinyített képét... Vissza