Azarel

Előszó

PAP KÁROLYRÓL

Nevelni annyi, mint gondoskodni arról, hogy a gyermekből kinövő egyén beleilleszkedjék a társadalomba. Nevelni az osztálytársadalomban annyi, mint gondoskodni arról, hogy az egyén felkészüljön az osztálytársadalom által rá kiszabott szerepre. Ez a szerep lehet sokféle és eszerint a rá való felkészülés is sokféle: a kapitalista társadalom munkamegoszlása behatol a nevelés szerveibe, behatol a család szellemébe is. De mindenképpen állásfoglalást jelent a társadalommal kapcsolatban: mellette vagy ellene. Az intézményekben mindig mellette, a családban pedig csak kevés kivétellel - vájjon hány forradalmár apa oktatta gyermekét útjának követésére? - szintén mellette. Az elnyomás hierarchiájában csak a legelnyomottabb és legkövetkezetesebb réteg, a proletáriátus, és annak is csak a legöntudatosabb része volt képes azt az otthont megteremteni magának, amelyet áthatott a forradalom szelleme, amelyben fölnevelkedni annyit jelentett, mint forradalmi nevelésben részesülni.
De forradalmasítani nem egyértelmű azzal, mint forradalomra nevelni. Forradalmasítani az elnyomás visszahatása szokta az embert. Az osztálytársadalom családja, mint a társadalom minden kialakult csoportja és képlete, magában hordja magának az osztálytársadalomnak jellegzetességeit. Ha ezt nem tenné, nem volna képes eleget tenni a nevelés rá váró funkciójának. Elnyomás és kiszolgálás egymást kiegészítő kettősségét hogyan vihetné át a polgári élet gyakorlatába, ha magában a család gyakorlatában nem volna meg? A család az osztály nevelés céljára megvalósítja magában az elnyomás kicsinyített képét. Ebből következik, hogy a polgári családban elég szokványos eset, elég sűrűn előforduló élmény a lázadás kicsinyített képe... Vissza

Fülszöveg

A mártírhalált halt kitűnő író egyik legeredetibb alkotása ez a könyv. A sok önéletrajzi vonatkozás, a vallomásszerű, egyéni hang, amelyen az író a kis Azarel fájdalmas élményeiről beszámol, élesen megkülönbözteti ezt az alkotást a szokványos regényektől.
Az AZAREL tárgya: a gyermeklélek spontán zendülése. Azarel Györgyöt apja, a rabbi az öreg nagyapához adja nevelésbe. A vallásos őrülethez közeljáró nagyapa a kisfiút is a tan szolgálatára akarja nevelni: a gyerek a számára érthetetlenül és ijesztően viselkedő öreg mellett kapja élete alapvető lelki élményét. A nagyapa halála után már nem tud zökkenés nélkül beilleszkedni szülei és testvérei közé. «Zendülése kíméletlen, de egyszersmind igaz erkölcsi felháborodástól izzó, programjában sokszor kicsinyes, de ugyanakkor morális igényeiben szinte szociálisan tág. Egész magatartása: az önző ember lázadása és ennek szükségszerű összeomlásán a legmagasabb erkölcsi igények sem segítenek. Senki sem lehet önmagában erkölcsös.»
Pap Károly az igazi költő megrázó életközelségével eleveníti fel az olvasó előtt az érdekes gyermeklélek történetét, szembeállítva őt az anyagias polgári felfogásban megrekedő családdal. A kötethez Keszi Imre írt mélyenszántó, a kérdés lényegét kristályosan kitapintó bevezetést. Vissza