Fülszöveg
A vajda egyik lábával okvetlenül a "magyar glóbusz"-on állott. Azok, akik hírhedtté tették a "magyar glóbusz"-t, az elméjükkel hittek benne, Eötvös Károly csak a szívével hitt benne, Ő nem hirdette - mint a magyar glóbusz vakbuzgói-hogy Ádám magyar ember volt, de Ádámtól mindenesetre elég vastag tapintatlanságnak tartotta, hogy nem volt az, és hasonló hibáját nem is tudta megbocsátani sem Wagnernek, sem Hindenburgnak. Kosztolányi Dezső
Fényes tehetsége, a közvéleményre való időnkint roppant nagy hatása, rendkívüli tudása a magyarság dolgaiban a maga korának egyik legjelentékenyebb reprezentálójává teszik, de életének eredményei mégsem állanak arányban képességeivel. Nem tudott az lenni a magyar életre nézve, ami lehetett volna, - részint egyénisége sajátságai, részint egy általános természetű ok miatt. Schöpflin Aladár
... Nem írja róla egyetlen lexikon sem, és mégis úgy nézem alakját a tőle mindinkább távolodó Magyarországból, mint az utolsó Háry Jánosét, vagy a holdbeli Klimius...
Tovább
Fülszöveg
A vajda egyik lábával okvetlenül a "magyar glóbusz"-on állott. Azok, akik hírhedtté tették a "magyar glóbusz"-t, az elméjükkel hittek benne, Eötvös Károly csak a szívével hitt benne, Ő nem hirdette - mint a magyar glóbusz vakbuzgói-hogy Ádám magyar ember volt, de Ádámtól mindenesetre elég vastag tapintatlanságnak tartotta, hogy nem volt az, és hasonló hibáját nem is tudta megbocsátani sem Wagnernek, sem Hindenburgnak. Kosztolányi Dezső
Fényes tehetsége, a közvéleményre való időnkint roppant nagy hatása, rendkívüli tudása a magyarság dolgaiban a maga korának egyik legjelentékenyebb reprezentálójává teszik, de életének eredményei mégsem állanak arányban képességeivel. Nem tudott az lenni a magyar életre nézve, ami lehetett volna, - részint egyénisége sajátságai, részint egy általános természetű ok miatt. Schöpflin Aladár
... Nem írja róla egyetlen lexikon sem, és mégis úgy nézem alakját a tőle mindinkább távolodó Magyarországból, mint az utolsó Háry Jánosét, vagy a holdbeli Klimius Mikusét, akit utoljára elevenen láttunk a magyar mondavilág fantasztikus alakjai közül. Nem olyan szertelen, mint a németek Münchhausen bárója, nem is olyan diabolikus, mint a debreceni Hatvani professzor, nem forgószélben röpködő kóbor diák, még csak eszelős, spanyol Don Quijote sem: mégis valamennyinek atyafia szürke, bő pantallójában, mikor a Deák Ferenc-korabeli táblabírák véglegesen lehúzták már a lábukról a kuruckodó, sarkantyús csizmát, de a vitézkötést a cugoscipőjük felett viselték. Krúdy Gyula
Vissza