Az utolsó száz év története

Előszó

A 19. század új nagy eszmékkel, feszült várakozásokkal, káprázatos igéretekkel köszöntött az európai emberiségre. A remények nem bizonyultak hiábavalóknak. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a bécsi kongresszust követő száz esztendőn keresztül nagyobb haladást tett a technikai civilizáció, mint Krisztus korától a francia forradalomig, s az anyagi világ megismerése többet fejlődött a 19. század folyamán, mint azelőtt másfél évezreden keresztül. A nagy találmányok: a vasút, a gőzhajó, a villamosság gyakorlati kihasználása, valósággal átváltoztatták földünk arculatát. A találmányok nyomán keletkezett új termelési módszerek megsokszorozták az anyagi javakat, s a közép- és újkor szerény méretű ipari és kereskedelmi központjai az elmúlt évszázad folyamán hatalmas arányú világvárosokká duzzadtak. Munka, gyorsaság, haladás, - ez jellemzi a 19. század emberét.
A politikai és gazdasági nézetek, amelyek a legújabb korszakot mozgatják, még az előbbi évszázadban születtek meg, de most már a megvalósúlás küszöbén állanak. Az egyén mennél szabadabb érvényesűlése az élet minden viszonylatában, de főleg a politikai és a gazdasági élet területén, - ez ebben a korban az írányitó és előrehaladó gondolat. A politikai és gazdasági életben érvényesülni törekvő individualizmusnak az 1812-iki spanyol forradalom adott nevet s azóta liberalizmusnak nevezik. A politikai liberalizmusra, melynek mai demokratikus berendezkedéseink köszönhetik létüket, a francia felvilágosodási iskola, majd a nagy forradalom tanították Európát, a gyakorlati példát az angolszász intézmények nyújtották. Vissza