Az utolsó óra munkásaihoz III.

Előszó

Az utolsó óra munkásainak ez a harmadik kötete szerves összefüggésben van az első két kötet tartalmával úgy, hogy az itt következő tanítások az előző két kötetben foglaltak folytatásaiul tekintendők. Az e kötetben közölt szellemnyilatkozatok pedig egymással szervesen összefüggő egészet képeznek, minélfogva a bennük foglalt ismeretek és fejtegetések teljesen és hiánytalanul csak úgy érthetők meg, ha az olvasó megtartja a közlemények sorrendjét, annál is inkább, mert csaknem mindegyikben hivatkozás történik az előzőkben előadottakra.
E tanítások általános tendenciája nyilvánvalóan az, hogy a látható dolgok mögötti világ alapos megismertetése mellett leszoktassa a szellemhívők táborának egy jelentékeny részét arról a szinte babonává erősödött hiedelméről, amely szerint minden legkisebb földi dologban is szellemek beavatkozását vélik felfedezni. Ez a sok spiritistánál megrögzött téves hiedelem nagyon kényelmes általánosító mód ugyan arra, hogy az ember magáról az erkölcsi felelősséget könnyűszerrel elhárítsa - mert aki így gondolkodik, az hovatovább odajut, hogy minden rosszat a szellemek rovására hajlandó elkönyvelni, s ezáltal magát a lelkiismeret vádoló szava előtt tisztára mossa - azonban így éppen attól az áldástól esik el, amelyet a spiritizmus nyújt a lélek számára, amikor azt a saját hibáinak megismerésére tanítja, hogy tőlük megszabadulhasson. Vissza