Az utolsó magyar királyfi

Fülszöveg

"Műveletlen agyakban könnyen támad az a benyomás, hogy a monarchia és a szocializmus összeegyeztethetetlen. Ez a fogalmak összetévesztése. A szocialista tanok lényegükben gazdasági- és szociálpolitikai programot jelentenek. Ennek azonban az államforma kérdéséhez semmi köze. Egyes szocialista pártok republikánus magatartása tehát nem a pártprogramban, hanem vezetőik egyéni nézeteiben gyökerezik. Hogy mennyire így van, bizonyítja az a tény, hogy Európában a valóban erős szocialista pártok többsége nem republikánus, hanem monarchista beállítottságú. Így van ez Angliában, a skandináv országokban és Hollandiában. Ezekben az országokban a legnagyobb egyetértés uralkodik a korona és a szocialisták között, sőt nem lehet szabadulni attól a benyomástól, hogy a munkáspártok a monarchista talajon jobban virágzanak, mint a köztársaságokban. Az angol munkáspárt egyik köztiszteletben álló vezetője ezt a jelenséget a korona mérséklő és kiegyenlítő szerepével magyarázza, ami lehetővé teszi a szocialistáknak, hogy programjukat lassabban, bölcsebben s ezért sikeresebben hajtsák végre. Ugyanakkor s ezért sikeresebben hajtsák végre. Ugyanakkor az állam élén pártatlan uralkodó áll, aki az ellenzéknek is elegendő jogi biztosítékot nyújt, s így annak nem kell kétségbeesett, erőszakos eszközökhöz folyamodnia, hogy ismét hatalomra jusson. Bárhogy állanak is a dolgok, a tények arra tanítanak, hogy helytelen és indokolatlan az államforma kérdésében mesterséges ellentétet teremteni egyfelől a szocializmus és a monarchia, másfelől a klasszikus demokrácia és a monarchia között." Vissza