Az utolsó interjú

Fülszöveg

Már eltemettük az akasztói juhászbojtárból lett „mesefigurát". Búcsúztatásán azzal akartam kezdeti a gyászbeszédemet, hogy „temetni jöttem Jóskát nem dicsérni", de mivel nem Julius Caesar feküdt a koporsóban, eltekintettem az ilyesfajta pátosztól. Inkább Simó György megemlékezéséből idéztem, aki csodálatosan fogalmazta meg miért is kell fejet hajtanunk egy olyan ember ravatalánál, akit bár rovott múltúként aposztrofál a média, ám neve mégis fennmarad a szájról-szájra járó legendák népi hőseként.
Stadler Jóska ugyanis nem az adócsalásról, vagy az utolsó vacsora címen bejegyzett festmény után visszaigényelt áfáról híresült el, és ami örökké élni fog róla az egyszerű emberek emlékezetében az „csupán" annyi, hogy százaknak adott munkát méltatlanul rövidre szabott életében, minek „jutalmaként" összesen tizenhét évnyi börtönt rovattak rá mindazok, akiknek útjában állt. Ma már megnyugodhat Ő is a rosszakaróival együtt. Nem fogják tovább vegzálnl, lenézni és eltiporni, mert eltávozott... Tovább

Fülszöveg

Már eltemettük az akasztói juhászbojtárból lett „mesefigurát". Búcsúztatásán azzal akartam kezdeti a gyászbeszédemet, hogy „temetni jöttem Jóskát nem dicsérni", de mivel nem Julius Caesar feküdt a koporsóban, eltekintettem az ilyesfajta pátosztól. Inkább Simó György megemlékezéséből idéztem, aki csodálatosan fogalmazta meg miért is kell fejet hajtanunk egy olyan ember ravatalánál, akit bár rovott múltúként aposztrofál a média, ám neve mégis fennmarad a szájról-szájra járó legendák népi hőseként.
Stadler Jóska ugyanis nem az adócsalásról, vagy az utolsó vacsora címen bejegyzett festmény után visszaigényelt áfáról híresült el, és ami örökké élni fog róla az egyszerű emberek emlékezetében az „csupán" annyi, hogy százaknak adott munkát méltatlanul rövidre szabott életében, minek „jutalmaként" összesen tizenhét évnyi börtönt rovattak rá mindazok, akiknek útjában állt. Ma már megnyugodhat Ő is a rosszakaróival együtt. Nem fogják tovább vegzálnl, lenézni és eltiporni, mert eltávozott egy másik világba, ahol meggyőződésem szerint már újra "bizniszöl" valamivel, és akik körbeveszik a misztikus túlvilágban nem azon morfondíroznak, hogyan lehetne véget vetni a tevékenységének.
Ezzel a kötettel sem az a célom, hogy dicsérjem, mint inkább az, hogy valós képet adjak róla. Megtisztelt azzal, hogy én készíthettem vele élete utolsó interjúját. Halála előtt néhány héttel már nem volt mit veszítenie, mert már mindent elvettek tőle, ezért nem hinném, hogy lódítva akart volna búcsúzkodni a „rajongóltól". Hiába volt tele tervekkel, két agyvérzés után pontosan tudta, hogy már nem lehet sok ideje hátra és csak azt szerette volna, ha ki tudná beszélni magából a sérelmeit.
Néhány fejezetet átemelve a Stadler story című köteteimből azt remélem, hogy ez az olvasmány tanulsággal szolgál mindazok számára, akik hozzá hasonlóan próbálják megvalósítani önmagukat, kiegészítve azt a népmesét ami egy akasztói juhászlegény balladájából kelt szárnyra immár megállíthatatlanul.
Mér-p Péter Vissza