Az utolsó győzelem

Előszó

Részlet a műből:

"Ott, ahol ma a pompás Ottava város fekszik, a hasonló nevű folyó partján, a XVII. század első felében mérföldekre terjedő vadászterület volt. A hely egyike Dél-Kanada legszebb vidékeinek. Az Ottava sötétbarna és mégis tiszta hullámai tajtékozva sietnek a Szent Lőrinc-hegységen lefelé, ellenállhatatlanul törnek maguknak utat magas, dacoló sziklákon át s rúgva vetik le magukat a 30 méter magas sziklafalon, hogy azután szép, széles völgyben siessenek a Szent Lőrinc-folyó elé.
Az első hithirdetők a XVII. század elején hatoltak be ezen országrészbe, melyen az irokézek, huronok, algonkinok és más indiántörzsek barangoltak össze-vissza vadászatok, vagy rablóhadjáratok alkalmával s mely gyakran véres harcok színtere volt. Sok szép eredményt értek el a jezsuiták, de félelmetes lemondások és kínok által kellett azt megvásárolniok. Hogy mit szenvedtek a misszionáriusok az áthatolhatatlan erdőkben és a kis füstös kunyhókban a durva, harcias és cselvető vörösbőrűek között, lehetetlen leírni. Jaj volt nekik, ha olyan törzs kezébe estek, amely ellenséges érzületű volt a sápadtarcok iránt. Különösen az irokézek tüntették ki magukat kegyetlenségük által. A hollandok és angolok annyira feltüzelték őket a francia gyarmatok és a katholikus vallás ellen, hogy ördögi élvezetüket találták abban, ha az elfogott hithirdetőket a legszörnyűbb módon halálra kínozhatták s vérszomjukat a huronok vérével csillapíthatták le, akik hűek voltak a fehérekhez és jezsuitákhoz. Olyan nevek, mint B. Brébeouf és Jogues, örökre dicsőséges helyen lesznek beírva az újkor apostolainak és vértanúinak történetében.
Elbeszélésünk csak pár vonást mutat be Észak-Amerika első jezsuita misszionáriusainak hősies, áldozatos életéből." Vissza