Az utolsó gyarmat

Előszó

EGY
Hadd meséljem el, milyen világokat hagytam magam mögött!
A Földet ismeritek - hisz mindenki ismeri. Az emberiség szülőhazája, noha manapság nem sokan tartják már „honbolygónknak"; amióta megalapították a Gyarmati Szövetséget, és a világegyetemben fajunk védelmének és terjeszkedésének meghatározó erejévé vált, ezt a szerepet a Főnix vette át. De sosem felejted el, honnan jöttél.
A földi származásom olyan ebben a világegyetemben, mint amikor egy vidéki kisvárosban élő srác felszáll a buszra, elmegy a nagyvárosba, és egész délután a felhőkarcolókat bámulja. Aztán kirabolják, mert elköveti azt a bűnt, hogy elálmélkodik a bizarr, új világ láttán, amiben annyi minden újdonság van, és ezeknek az újdonságoknak sem idejük, sem kedvük nincs, hogy törődjenek a városba felkerült sráccal, de boldogan megölnék azért, ami a bőröndjében lapul. A kisvárosi srác hamar rájön erre, mert nincs visszaút.
Hetvenöt évet töltöttem a Földön, életem nagy részét ugyanabban a kicsiny ohiói városkában, ugyanazzal a nővel éltem le. Ő meghalt és ottmaradt. Én túléltem és leléptem.
A következő világot átvitt értelemben értem. A Gyarmati Véderő elhozott a Földről, és megtartotta belőlem, ami kellett nekik: a tudatomat és a DNS-em egy részét. Az utóbbiból összeraktak nekem egy új testet, amely fiatal, fürge, erős, szép, és csak részben emberi. Ebbe beleszuszakolták a tudatomat, és alig hagytak időt, hogy kiélvezzem második fiatalságomat. Aztán fogták ezt a szépséges testet, amivé lettem, és az elkövetkező néhány évben szándékosan ki akarták nyuvasztani úgy, hogy annyi ellenséges, idegen faj ellen bevetettek, ahány ellen csak tudtak.
Nem szenvedtek belőlük hiányt. Az univerzum hatalmas, de az emberi élet számára alkalmas világok száma meglepően csekély, és hogy, hogy nem, az űr telis-tele van más értelmes fajokkal, akik ugyanazokat a világokat szemelték ki maguknak, mint mi. Úgy néz ki, ezeknek a fajoknak csak egy töredéke fogadja szívesen az osztozkodás gondolatát - és mi biztos nem tartozunk közéjük. Vissza

Fülszöveg

Katonai szolgálata végeztével John Perry leszerelt, és eseménytelen veteránéveit Huckleberry távoli bolygóján tengeti, ahol a Gyarmati Szövetség falusi békebírójaként a telepesek tyúk- és kecskepereiben szolgáltat igazságot. A korábban a Különleges Erőknél szolgáló feleségével, Jane Sagannel él együtt, több hektáros tanyájukon földet művelnek, és büszkeségtől-dagadó kebellel figyelik, hogyan cseperedik örökbe fogadott lányuk, Zoe.
A falusi idill nyolc évét azonban egy csapásra fenekestül felforgatja, amikor a Gyarmati Szövetség fejese kopogtat a portájukon. Az emberek gyarmatbirodalma ugyanis politikai válság szélére sodródott: a maroknyi telepes segítségével létesített egykori kolóniák az évek során annyira megerősödtek, hogy egy ideje maguk is gyarmatosítási jogot követelnek saját bolygóiknak. Ki más lehetne rátermettebb kormányzója a baljós nevű Roanokera készülő, tíz külön világról érkezett, önfejű telepesnek, mint Perry, a békebíró és az ellentmondást nem tűrő Sagan? Az új kolóniához a Gyarmati Szövetség nagy reményeket fűz, de nem csak azért, mert ezzel megzabolázhatja az elégedetlenkedő gyarmatokat, hanem egy ennél grandiózusabb, magasztosabb cél hajtja, mely egyben Johnt és Jane-t is a galaktikus politika, ármány és cselszövés legmélyebb vízébe dobja, a fejük felett lebegő háború árnyáról már nem is beszélve. Vissza