Az utolsó császárné

Fülszöveg

Az Orchidea császárné című regény folytatásában az olvasó megismerkedhet a 19. század végi Kína történelmével, ahol az egy kézben összpontosuló hatalom jelenti az állandóságot. A hatalom birtokosa pedig nem más, mint a rendíthetetlen, vakmerő, bátor és szellemes Ce-hszi császárné, a korábbi Orchidea, avagy Jehonala úrnő - ahogy az olvasók Anchee Min regényének első kötetében megismerhették.
Orchidea az agyasok intim világából a tortenelem világszínpadára lép. A lelkét felemésztő személyes veszteségek ellenére a lemondásokra ítélt, mégis elszánt és kötelességtudó császárné mindvégig megállja helyét felelősségteljes szerepében. A haladó szellemiség jegyében - ugyanakkor nemzete ősi hagyományaihoz és a mandzsu klán értékeihez hűen - elkötelezi magát hazája érdekei mellett, igyekszik összetartani Kína ellentétes erőit, s egyben kivédeni az egyre agresszívebben terjeszkedő európai nagyhatalmak támadásait és zsarolásait.
A szerző alapos kutatómunkát végzett, miáltal átfogó képet nyújt... Tovább

Fülszöveg

Az Orchidea császárné című regény folytatásában az olvasó megismerkedhet a 19. század végi Kína történelmével, ahol az egy kézben összpontosuló hatalom jelenti az állandóságot. A hatalom birtokosa pedig nem más, mint a rendíthetetlen, vakmerő, bátor és szellemes Ce-hszi császárné, a korábbi Orchidea, avagy Jehonala úrnő - ahogy az olvasók Anchee Min regényének első kötetében megismerhették.
Orchidea az agyasok intim világából a tortenelem világszínpadára lép. A lelkét felemésztő személyes veszteségek ellenére a lemondásokra ítélt, mégis elszánt és kötelességtudó császárné mindvégig megállja helyét felelősségteljes szerepében. A haladó szellemiség jegyében - ugyanakkor nemzete ősi hagyományaihoz és a mandzsu klán értékeihez hűen - elkötelezi magát hazája érdekei mellett, igyekszik összetartani Kína ellentétes erőit, s egyben kivédeni az egyre agresszívebben terjeszkedő európai nagyhatalmak támadásait és zsarolásait.
A szerző alapos kutatómunkát végzett, miáltal átfogó képet nyújt a kínai történelem egyik legfontosabb, az utókor által ellentmondásos véleményekkel övezett alakjáról. A korabeli nyugati sajtó rosszmájúan a „sárkányhölgy" névvel illette, és manipulatív, vérszomjas asszonyként ábrázolta Ce-hszit, akit csak a hatalomvágy vezérelt és ledér vágyak hajtottak. Anchee Min ábrázolásában a császárné ezzel szemben egy humánus, őszinte, hús-vér nő, aki mindent feláldozott, hogy még egy ideig összetartsa az ősi, immár halálra ítélt birodalmat.
„1852-BEN A JEHONALA család egyik lánya, a gyönyörű, tizenhét éves Orchidea Pekingbe utazott, hogy részt vegyen a császári feleségek kiválasztási folyamatában. Az egykor tekintélyes, ám elszegényedett mandzsu család sarja, a későbbi Ce-hszi, akit lányként Orchideának neveztek, annak a sok száz ágyasnak az egyike lett, akinek az volt a feladata, hogy fiűgyer-meket szüljön a császárnak. [ ]
Orchidea egy volt a sok száz nő közül, aki igyekezett felhívni magára a császár figyelmét, és hamar rájött, hogy a kezébe kell vennie az irányítást. Miután kitanulta a férfiaknak való örömszerzés művészetét, azon igyekezett, hogy elcsábítsa a császárt. Orchidea hamar teherbe esett, és az a szerencse érte, hogy ő szülte meg az uralkodó egyetlen fiát és örökösét. [ ]
1860-ban az angol, a francia, majd az orosz megszállást követően, melyet Peking megszállása követett, a kínai udvar száműzetésbe kényszerült, és a nagy fal mögött elterülő, csengtöi nyári rezidenciába költözött. Az uralkodó egészségi állapota egyre romlott, és a béketárgyalások tekintetében is megalázó feltételekkel kellett számolni. Hszien-feng halálát követően palotaforradalom tört ki, amelyet Orchidea sógora, Kung herceg és Ronglu tábornok segítségével sikeresen elfojtott. Orchidea császárné, Nuharu császárné társrégense-ként, a fia nagykorúságáig tartó, hosszű, viharos, az új évszázadba is átnyúló uralkodása küszöbén állt."
(Részlet a könyvből) Vissza