Az utolsó budai pasa

Fülszöveg

1686. szeptember 2-án, Buda ostromának hetvennyolcadik napján a szövetséges keresztény seregek betörtek a várba, és véres harcban megadásra kényszerítették a törököket.
Hosszú út vezetett eddig a győzelemig. Bécs sikertelen török ostroma (1683) után XI. Ince pápa diplomáciája létrehozta az egyébként sokszor ellenséges keresztény államok szövetségét, a Szent Ligát. A harcok Magyarország területén folytatódtak. Ettől kezdve - a török kiűzésének reményében - tömegesen álltak át Habsburg Lipót német-római császár és magyar király oldalára Thököly Imre kurucai, akik korábban az alkotmányos rend megsértése és a protestánsok üldözése miatt még ellene harcoltak.
Buda ostromát Lotharingai Károly herceg, a császár sógora irányította. A várat dél felől Miksa Emánuel bajor választófejedelem csapatai rohamozták. A német, olasz, spanyol, angol, francia zsoldosok és önkéntesek - köztük magyar huszárok és hajdúk - tömeges hősiessége és önfeláldozása felmorzsolta a védők ellenállását. Abdurrahman Abdi, az utolsó budai pasa is elesett a végső küzdelemben. (A falra elsőként feljutó hős személyét már évszázadokkal ezelőtt sem lehetett megnyugtatóan tisztázni.) Nem kisebbíti az ostromlók dicsőségét, hogy a felmentő sereg parancsnoka, Szári (Szőke) Szulejmán nagyvezér tehetetlennek bizonyult, és néhány sikertelen kísérlet után magára hagyta a várat. Vissza