Az utolsó balkáni keselyű?

Előszó

A ma már szárnyaszegett és aranytojásaitól megfosztott "balkáni keselyű" és "halálmadár" egy lelőtt vadászgép sebességével siklott le az általa megjelölt és dicsőített diktatúra fényes galaxisáról.
Hatalmával betakarta Jugoszláviát, mint Moszkvát a hó. A minden szerb kommunisták szövetségének nagyhatalmú elnöke, a valamikor pszichiátriai gyógykezelésre szorult elmebeteg, szlobodan milosevics (csak így kisbetűvel) 1989-ben felpattant a nacionalizmus tüzet és halált okádó paripájára. A nagy Szerbiáról álmodozó szerbek a magát legszerbekként istenítő beteg elme 11 éven keresztül sikeresen szította a gyűlölet és a nemzeti összeférhetetlenség tüzét. Emlékként nyomort, kétségbeesést és soha el nem múló fájdalmat és gyászt hagyva maga után.
A "nagy Szerbiáról" álmodozó szerbek hű csatlósként követték és támogatták az egykori Jugoszlávia széthullásának idején, abban a tudatban, hogy az ízig-vérig pszichopata szerb milosevics számunkra fegyvert, pénzt és dicsőséget biztosít, s ezáltal Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban harcoló diadalittas követői maligán arányos állapotukban, eszközöket nem válogatva rombolták le az egykori Jugoszláviát, s a legbarbárabb eszközökhöz folyamodva irtották a nem szerb nemzetiségű polgárokat.
A hatalmi vágytól és annak fényes dicsőségétől megrészegült betegünk szavai hatalmának tudatában vezetett félre egy nemzetet. A szerb nemzetet. Szebb jövőt ígérve nekik sikerült saját országát 11 év diktatúrája idején a káosz, a nyomor és a barlangok korszakába visszavetnie. Vissza