Előszó
Szin: Királyi palota, Jerusalemben.
Dávid
Nézd meg az ablakokat és az ajtókat, Albiság, jól zárnak-e,
Elég volt már a lárma és a fény.
Abiság
Parancsodra, uram.
Dávid
Ülj mellém, lány,...
Tovább
Előszó
Szin: Királyi palota, Jerusalemben.
Dávid
Nézd meg az ablakokat és az ajtókat, Albiság, jól zárnak-e,
Elég volt már a lárma és a fény.
Abiság
Parancsodra, uram.
Dávid
Ülj mellém, lány, mesélj, nyugalomra vágyom,
A te hangod szelid, a te hangod jó és szived értelmesebb,
Mint a korholó rekedt-torkú prófétáé, ki könyörtelenül
A lelkembe markol és rám uszítja a félelem kigyóit,
Hogy szorongassanak, izmaimat összelapítsák, csontjaimat összetörjék.
Béke kellett nekem, béke, aki Te vagy lány,
Béke, hogy meggyógyuljak, fáradt vagyok és pihenni akarok.
Vissza