Az utólagos házasság által történt törvényesítés kézikönyve

Előszó

A közigazgatás feladatai szinte óráról-órára növekednek s minden új rendelet újabb és újabb próbatétel elé állítja a magyar közigazgatási tisztviselőt.
Különösen áll ez az elsőfokú közigazgatásra, ahol egy-egy tisztviselő nem képezheti ki magát bizonyos körülhatárolt közigazgatási ág feladatainak megoldására, hanem naponként az élet százféle kérdését kell megoldania. Arra sincs ideje, hogy egy kérdéssel órákhosszat foglalkozzék és egy ügynek helyes és jogszerű elintézése végett a széjjelszórtan feltalálható jogszabályokat kutassa fel. Különösen áll ez a községi jegyzőre, aki feladatait ma már csak ereje végső megfeszítésével tudja ellátni.
A megoldásra váró feladatok között vannak olyanok, amelyek a túlterhelt közigazgatási tisztviselő előtt úgy tűnhetnek fel a mai rohand időkben, mint másodrendű feladatok. Ilyen az utólagos házasságkötéssel való törvényesítés is. Ez nem látszik fontos problémának ma, de ha jobban mélyére nézünk s ha tudjuk azt, hogy az utolsó 10 esztendőben hazánkban az élve születettek 8-10%-a törvénytelen és pl. hogy csak az 1938. évben Magyarországon 15.227 törvénytelen gyermek született és ha végiggondoljuk azt, hogy mit jelent a törvénytelen származás úgy egyéni, társadalmi, mint nemzeti szempontból, akkor már önkéntelenül felmerül az a gondolat, hogy ezen valamiképen segíteni kell.
A törvénytelen gyermek számkivetettje a társadalomnak, aki az esetek nagy százalékában végül is elvész fajtánk és nemzetünk számára. Ahhoz pedig mi, magyarok, nem vagyunk elég hatalmasak, hogy ölhetett kézzel nézzük évente több ezer magyar elkallódását.
A törvénytelen gyermek súlyos helyzetén legkönnyebben lehet segíteni és legkönnyebben lehet visszahelyezni a társadalomba az utólagos házasság által történt törvényesítéssel. Ezért fajvédelmi és nemzeti feladat az, hogy minden esetben, amikor csak megvan arra a lehetőség, a törvénytelen gyermeket utólagos házassággal törvényesíteni kell.
Számtalan esetet láttunk már, amikor a gyermeket törvényesíteni lehetett volna, de a szülők tudatlanságból, vagy nemtörődömségből elmulasztották, s a gyermek felnövekedve, ott állott az életben, ahol minden ajtó becsukódott előtte, mert törvénytelen volt.
Ennek a kis könyvnek az a célja, hogy az anyakönyvi közigazgatással foglalkozó tisztviselők kezébe egy olyan segédeszközt adjon, amelyben összefoglalva megtalálhatja az utólagos házasságkötéssel való törvényesítésre vonatkozó tudnivalókat.
Nem tudományos, hanem tisztán gyakorlati célt szolgál és így értékes és gyakorlati az a segítség, melyet minden e kérdéssel foglalkozó közigazgatási tisztviselő számára nyujt.
Budapest, 1942 április hó.
Vitéz dr. Endre László
alispán Vissza