Az utcagyerek

Előszó

Adjunk otthont és családot az elhagyott gyermekeknek!
Ennek a kis könyvnek ez a végső tanulsága! Ne börtönt adjatok nekik, hogy abban "javuljanak", hanem meleg szeretetet, mely nélkül a javítóintézet egy önző, hazug társadalom képmutatása! Az utcagyerekeket börtönbe záró társadalom nem javítani akarja az utca gyermekét, hanem félretenni, útból elhárítani, hogy ne kelljen vele törődnie. Esztelenek! Az otthon nélkül hagyott gyermekekből lesznek a társadalom felforgatói, az alvilág rémei, tolvajok, betörők, csalók és gyilkosok; a terror-fiúk és az olyan politikai irányok bajvívói, melyeknél a meggyőződés szószólója az ököl. Minden önző társadalom maga neveli magának saját megsemmisítőit. Amikor szeretetlenül eltaszít, magát dönti nyomorúságba és rettegésbe. Amikor önzőn elzárkózik, oly üzletbe fog, melyre egykor keservesen rá fog fizetni. És sorsát megérdemli!
Otthont adjunk az elhagyatottaknak! Az utca missziója nem a pénzedet kéri, hanem szeretetedet! Állj be magad a misszióba és vedd szívedre, hogy Isten egyszer tőled is számonkéri az utca Ábelét. Állj Isten elé és úgy kérdezd, hogy mit bízott rád Isten egy veszélyben lévő nemzet pusztuló gyermekeiért. Példák jártak előttünk, kiket szolgailag lemásolni nem feladatunk. De szeretetüket követnünk kell és mindenikünknek külön-külön kell megtudnia, hogy Isten mit bízott rá! Vissza