Az utca képeskönyve

Előszó

A plakát európai megszületését Jules Cheret francia művésznek köszönhetjük. Ő alkotta az első színesen litografált falragaszt 1869-ben. Követői az új nyomdai eljárás nagyszerű lehetőségeit (nagyobb példányszám, könnyebb kivitelezés) kihasználó impresszionista festők köréből kerültek ki. Az új technika térhódítása mellett a gazdasági élet fellendülése, a tömegtermelés megindulása, a városfejlődés és a vele járó polgárosodás létjogosultságot adott a plakátnak Magyarországon is a 19. század utolsó évtizedeiben. Fokmérőjévé vált ipari, kereskedelmi, politikai és művészeti életünknek, hosszú ideig a tömegtájékoztatás és egyben az ízlésformálás legfontosabb eszköze volt. A korai plakátok a naturalista akadémizmus és a historizmus jegyében fogantak, átszőve allegorikus elemekkel. Cégek megalakulásáról tájékoztattak, ipari kiállításokat, vásárokat népszerűsítettek. Az 1885. évi Budapesti Általános Kiállítás hirdetését tartja a szakirodalom az első „igazi" plakátnak. Alkotója Benczúr Gyula festőművész, az Akadémia vezető professzora volt.
A magyar plakátművészet fejlődésének legfőbb ösztönzői a plakátpályázatok voltak. Az első hazait 1895-ben Lukács Béla kereskedelmi miniszter kezdeményezte az Ezredévi Ünnepség hirdetésére. Az első díjban Gerster Károly és Mirkovszky Géza festőművészek közös tervét részesítette az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Az inkább történelmi emléklapra emlékeztető plakátot Lyka Károly művészettörténész szigorú kritikával illette a Pesti Naplóban: „A pályakoszorúzott mű (...) inkább hasonlított egy áruház katalógusának címlapjához, mint plakáthoz. Minden együtt volt itt, ami ide nem való. Az ipar és a kereskedelem, a mezőgazdaság és a kertészet, az állattenyésztés és közlekedés jelképei mellett a királyi korona díszes párnán, a címer is, mindez egy emelvényen ülő Hungária alakja körül, de látható volt egy darab alföldi rónaság is, amelynek levegőegében elfért egy turulmadár is. Ez a tömérdek látnivaló szép, kalligrafikus részletezéssel „kidolgozva" és természethűen kifestve."
Az első hirdetőoszlopot Ernst Litfass pozsonyi születésű nyomdász állította fel 1855-ben egy Berlin melletti kisváros piacterén. Saját vállalkozását reklámozta olyan nagy sikerrel, hogy példáját Európa-szerte követték, Budapesten 1888-ban. A hirdetőoszlopok és hirdetőtáblák elhelyezése Emmerling Károly vállalkozó monopóliuma volt 1911-ig, Budapest Székesfőváros Hirdető Vállalata megalakulásáig. Vissza