Az utca emberei

Fülszöveg

Mennél távolabb élt valaki a Ben Jehuda utca ama bizonyos háztömbjétől, annál könnyebben talált megoldást az izraeliek és palesztinok közt dúló konfliktusra, erre a konok zűrzavarra a Közel-Kelet közepén, és mennél alaposabban tanulmányoztam ezeket a megoldásokat, annál erősebb lett a meggyőződésem, hogy gyakorlati megvalósításuk egy asztali futball bábuitól függ, amelyeket a két csapat színeire festettek: kékre és fehérre az izraelieket, zöldre, vörösre és feketére a palesztinokat. A nemzetközi közösségnek mindössze a fogantyúkat kell forgatnia, és az apró játékosok be fogják rúgni és emelni és küldeni a labdát a hálóba, míg meg nem születik a győzelem.
A rendkívül népszerű író egy Tel Aviv-i utca egyik háztömbjéből indul el, hogy felfedezze az izraeliek belső dinamikáját - nem a kormányt és politikáját, hanem magukat az embereket, a legszélesebb változatokban. Iraki boltosok, kamasz katonák, maffiavezérek, tunéziai születésű telepesek, orosz tudósok és egy öngyilkos merénylő gyermekáldozatának apja elevenednek meg a könyv lapjain, hogy csak néhányat említsünk az emberek közül, akikkel útja során találkozik.
Linda Grant regénye, Az utca emberei, kísérlet arra, hogy megpróbáljuk megérteni az izraeli helyzetet: „Bár én magam nem izraeli, hanem diaszpórában élő zsidó vagyok, úgy vélem, hogy a kívülről érkező regényíró szeme gyakran olyasmit is meglát, amit mások nem". Vissza