Az utánpótláskorúak felkészítésének időszerű kérdései

Előszó

Az utánpótláskorú versenyzők felkészítésében különös súlyt kell helyeznünk edzésgyakorlatunk, módszereink gondos felülvizsgálatára, az újabb kutatási eredmények megismerésére, majd gyakorlatba ültetésére. Feladatunk az is, hogy időnként kísérletet tegyünk átfogó elmélet-metodikai tanulmányok, összefoglalók készítésére. Ezzel segíteni lehet a gyakorlati szakembereket abban, hogy feladataikat tágabb összefüggésekben lássák, elképzeléseik meglapozásához megfelelő szakismereti alapot találjanak. Ezúttal az utánpótlás-nevelés edzéselmélete egyik szegmentumának, a képességfejlesztésnek elméleti-metodikai alapjait tárgyaljuk a kiválasztás elméleti-metodikai kérdéseinek összekapcsolásával.
Arra törekszünk, hogy a tehetségnevelés egyik alapvető területének részben friss szempontú vázolásával ismételten felhívjuk a szakemberek figyelmét a sportolók felkészítése, nevelése sokat vitatott problémakörére, a korai szakosítás, az elsietett, a korán - megalapozatlanul - nagy eredményre törő edzések veszélyére. Az elmúlt évtized kedvezőtlen tapasztalatai arra utalnak, hogy az egyénfejlődést kell optimális feltételek közé helyezni a későbbi optimális sportteljesítmények elérése érdekében. Amikor ezekről a kérdésekről beszélgetünk, Kollégáim gyakran érvelnek azzal, hogy külső körülmények, a felkészítés elveivel összhangban nem álló ösztönzések teszik nehézzé a szakmai szempontok érvényesítését, ezek csökkentik az edzésfolyamat hatékonyságát. Ezzel együtt, illetve ennek ellenére nincs más út, min az egyénfejlődés törvényeinek alapvető biológiai törvényszerűségeknek tiszteletben tartásával dolgozni, nevelni, miközben a szakmai követelményeknek kedvező sporttársadalmi környezetet törekszünk teremteni. Ehhez kíván segítséget nyújtani tanulmányom, aminek megírására szóló felkérést örömmel és köszönettel vállaltam. Vissza