Az utak, és utszák' építésének módja

Fülszöveg

Kováts Ferenc (1746-1819) a könyv fordítója és hazai viszonyokhoz igazítója, a magyar nemzet felemelkedését többek közt nyelvének megerősítésében látó jozefinizmus polgári ágának jeles képviselője volt. Győrből származott át Veszprém megyébe, előbb Pápán majd Dégen élt megyei főmérnökként, később Festetich Antal királyi kamarás jószágigazgatójaként. Dédunokája, Beöthy Zsolt emlékezése szerint: „Ifjú korában hosszabb időt töltött külföldön, mérnöki tanulmányokkal foglalkozva. Nemcsak műszerekkel, földabroszokkal és diplomával, hanem egy kis könyvtárral tért haza, melyben a díszhelyek Lafontaine, Boileau és Voltaireé voltak. A míveltségben akkortájt a hazafi-érzés könnyen szította fel az írói törekvés szikráját... A míveltekben, a testőröktől a szerzetesekig, kivétel nélkül és lelkesítőn ébredt egy hazafias kötelesség: a mívelődésnek, még pedig a magyar mívelődésnek terjesztése." A magát munkáin hol pápai mérnöknek, hol matematikusnak tituláló Kováts Ferenc is egyike ezen „mívelteknek". Verseket és pedagógiai, politikai tárgyú cikkeket ír a Péczeli József szerkesztette „Mindenes Gyűjteménybe" (1789-1792). Ezek közül nevezetesek a„Magyar Nemzet Pallérozására" tett javaslatai, például az alsóbb iskolák színvonalának emelése, a magyar nyelvű oktatás, a tankötelezettség bevezetése, a tanítók megválogatása formájában. Szorgalmazza az idegen nyelvek elsajátítását, a falusi nép művelését „jó magokat kedveltető és hasznos könyvek" által. A nemeseket pedig az örökös jobbágyság eltörlésére inti. Sűrűn vált levelet Kazinczyval, baráti viszonyba kerül Csokonaival. Verstani kérdéseket vitat meg Földi Jánossal és Pálóczi Horváth Ádámmal. Jobbára kéziratban maradt öt vaskos kötetnyi irodalmi hagyatéka mutatja, hogy műveltsége, szorgalma, felvilágosult szelleme erősebb volt, mint tehetsége, de ennek ő is tudatában lehetett. Főleg saját kedvére fordít Miltont és Vergiliust, a német kortársak közül Wieland drámáját és Gessner egyik bukolikus idilljét.
Mesegyűjteményén érződik La Fontaine szelleme. Franciából fordított művei a legsikeresebbek, ezek közül többet is publikál. Mint alább látjuk, ezek nem szolgai fordítások, hanem a magyar viszonyokhoz igazított, a szellem és nyelv fejlesztését előmozdító „társszerzői" átdolgozások. A magyar pedagógiai irodalom gyöngyszeme például az „Emberséges ember egész tisztje vagy oly makszimák mellyek szerént ember magát e világban bölcsen, okosan, Isten és emberek előtt való kedvességgel hordozhatja..." Győr, 1775. ifj. Eszterházy János gróf úrfinak ajánlva. Hasonlóan emelkedett szellemű "A fejedelmek és hadának barátja, avagy a jó polgár", Pozsony, 1779. Az irodalmi utókor tetszését leginkább Boileau „A pulpitus" című vígjátékának átültetésével nyerte el.
Francia kollégától származik jelen könyvecskénk eredetije is. A szerző Hubert Gautier (1660-1737) mérnök, hadmérnök és orvosdoktor volt, tizenöt évig a languedoci utak és hidak felügyelője. Hadászati és mérnöki értekezései közül a hidak építéséről írott munkája (1718) egy évszázadig még a francia szakirodalomban is mérvadónak számított. „Az utak, és utszák' építésének módja" is „társszerzői", a magyar tudományosság, a magyar tudományos szaknyelv szempontjából úttörő munka. A kérdéskör történelmi áttekintése után Kováts Ferenc a magyarországi viszonyokra figyelmezve, matematikai számítások segítségével mutatja be az útépítés módjait. A római hadiutakból kiindulva számba veszi a különböző földrajzi és talajviszonyok között építhető síkvidéki, vizek partján, mocsaras talajon vagy hegyekre kanyarodó utak építésének módozatait, az építkezések során jelentkező nehézségeket, a különböző hidak létesítésének feltételeit, majd foglalkozik a városi utcák kiképzésének lehetőségeivel is, hogy „szépen tsinált utak,., illendően ki-pádimentomozott utszák" ékesítsék azokat. Elmélkedik a sáros és posványos vidékek egészségtelen levegőjéről, az utakat szegélyező sövények és fasorok telepítésének feltételeiről, azok káros, illetve hasznos voltáról. Kitér a korabeli útépítés technológiai kérdéseire, a felhasználható alapanyagok minéműségére (rőzsekötegek, kövek, zúzalékok stb.) is. A mű Toldalékában „Némelly Tartománybéli rendeléseknek meg-rövidített Mássá"-t közli, vagyis más országok hivatalos gyakorlatával ismertet meg.
Munkáját két nagy hatalmú főúrnak, a Magyar Királyi Udvari Kamara elnökének, gróf Erdődy Jánosnak és alelnökének, gróf Festetich Pálnak ajánlja. Azon túl, hogy ők a legfontosabb gazdasági kormányszerv elöljárói, Festetich Pál, Széchenyi István nagyapja még Mária Teréziának is bizalmi embere. Joggal remélhette Kováts Ferenc, ha elnyeri ezen urak támogatását, haza és haladás ezzel a kis könyvecskével is előbbre megy, hiszen már az ókor óta közhelynek számít a társadalmi, gazdasági haladás és a jól épített utak hálózatának szoros összefüggése. Vissza