Előszó
Maurice Constantin-Weyer nevét ezelőtt másfél évtizeddel, Goncourt-díjas regénye: »Egy ember a múltjára borul«, tette híressé. Ez a könyv, mely egyébként magyarul is megjelent, új hangot és témát...
Tovább
Előszó
Maurice Constantin-Weyer nevét ezelőtt másfél évtizeddel, Goncourt-díjas regénye: »Egy ember a múltjára borul«, tette híressé. Ez a könyv, mely egyébként magyarul is megjelent, új hangot és témát hozott a mai francia regénybe s megérdemelt népszerűségét ennek az újságának köszönhette. Az író, akinek élete is valóságos kalandregény, minden valószínűség szerint élményei egy részét mesélte el könyvében, egy kanadai prémvadász emlékiratszerű történetében. Ugyanezt az élményszerűséget érezzük e legújabb regényében, amely majdnem egyidőben jelenik meg a francia eredetivel. Constantin-Weyer minden könyve mögött nem is annyira egy írót, mint inkább egy eleven erőteljes és tevékeny embert érzünk, aki a legelképesztőbb kalandokat nyugodtan, világos fejjel, magától értetődőn mondja el, nem azért, hogy elkápráztassa, inkább, hogy oktassa hallgatóit. Könyveinek, Az Út Szerelmesé-nek is ez ád olyan sajátos ízt: a legritkább élményeknek, Afrika vagy Délamerika tájainak és erkölcseinek minden fellengzéstől mentes, józan és világos bemutatása, a kalandot már rég átélt, s az utazástól visszavonult férfi érett és szenvedélytelen hangsúlyával. Ilymódon az olvasó úgy kezd a könyvbe, mint egy kalandregénybe s csak a végén fedezi föl, hogy a kalandregény mögött egy darab valóságos élet, sőt komoly tanköltemény is rejlik. Constantin-Weyer nemcsak regényíró: mint hősének, Pascalnak, neki is sok mestersége és foglalkozása volt már életében. Volt már cowboy Amerikában, hős katona a világháborúban, angol tanár egy francia középiskolában, s kisbirtokos, mint jelenleg is, azon a középfranciaországi tájon, amelynek évekkel ezelőtt egész kötet leírást szentelt. Regényein s essay-in kívül fordította angolból Shakespeare-t, valamint Swiftet és Thackeray-t, s több kötetben magasztalja a franciák kanadai honfoglalását. Minden új könyvét s e regényt is hitvallásnak, cselekedetnek szánja, s egészében azt az új és rokonszenves írótípust képviseli, aki nemcsak mulattatni, hanem hatni és használni is akar, hogy mint e regény hőse, Pascal, energiát, életkedvet, tetterőt öntsön honfitársaiba.
Vissza