Az üstökös csillagot hozott (dedikált példány)

Fülszöveg

„1910. december 30-án, amikor én születtem, mínusz 10 fok körüli hideg volt - úgy mesélték nekem - bent a vaskályhát izzásig melegítették, kint térdig ért a hó, és az égen a Halley-üstökös a fél égboltot beborítva csóválta a farkát. Lehet, égi jelek üzentek a Földre."
Akkor még senki nem tudhatta, hogy Magyarország egy csöndes falujában élő csillag érkezett közénk, akit az Isten igencsak jókedvében teremtett, mert csodálatos adományokkal halmozta el: jósággal, gazdag lélekkel, szerető szívvel, jó humorral, kirobbanó életkedvvel, örök derűvel és hatalmas tehetséggel. S adott hozzá neki majd száz esztendőt, hogy az isteni adományokat bőven kamatoztathassa.
Ebben a könyvben Búza Barna mondja el történeteit. S miközben társul szegődünk egyszerre fájdalmas és dicsőséges diadalmenetéhez - ahogy életútját jellemezni szokta -, kibontakozik előttünk egy nagyszerű művész hihetetlenül gazdag száz évének ezernyi állomása. Meséin önfeledten mosolygunk, hangosan nevetünk, olykor meg elfacsarodik a szívünk, s könny szökik a szemünkbe...
Igazi időutazás.

Mese ez, de igaz mese, mely óhatatlanul magával ragad, mert közvetlen a stílusa, és lenyűgöző az évszázadnyi korszak, a megélt-átélt történelem, amelyet felidéz: Búza Barna szobrászművész életének száz éve. Siker és kudarc, öröm és szomorúság, fájdalom és dicsőség; mintha a Gondviselés igazságos mérlegen osztotta volna ki számára a jót s a rosszat, a viselhetőt és a már-már viselhetetlent. De a nagy titok, Búza Barna igazi titka abban rejlik, ahogy ezt a száz évet - minden poklával és kegyetlenségével, bizonytalanságával és örömeivel -kiegyensúlyozottan, egyenes gerinccel és végtelen szeretettel végigjárta.
"Életemnek sokféle üzenete lehet, talán a legfontosabb az, amit kedves apai nagyapám tanított meg nekem még ifjú koromban, amikor átadta nekem a saját alapelveit. Akkoriban nagy divat volt egy kis, bohócszerű játékfigura, úgy hívták, hogy keljfeljancsi. Az alja félgömb alakú volt, abba ólmot öntöttek. A fölső része könnyű műanyagból készült. Akárhányszor fejre állítottuk, egy pillanat alatt újra talpon volt.
- Nézd fiam - mondta az én drága nagyapám -, ez az én alapelvem az életről. Nincs olyan drámai helyzet az életben, amiből talpra ne lehetne állni. Ez a kis játékfigura legyen neked az örök jel: történhet veled bármi, te is képes leszel mindenből talpra állni. Mert mindenből van kiút." Vissza