Az úrkúti mangánérc archív adatainak reambulációja

Előszó

A bakonyi mangánérctelepek (Úrkút, Eplény) a Tethys régióban egyedülálló teleptani-genetikai tulajdonságokat, és ipari értéket képviselnek. A bányászati tevékenység a telepek és a földtani környezet részletes megismerését tette lehetővé, amelyek tudományos feldolgozása (Polgári et. al., 2000) és a kialakított bányaföldtani dokumentációs rendszere (Szabó, 2006) könyv alakban is összefoglalásra került. Az úrkúti és az eplényi lelőhelyek földtani dokumentációja évtizedeken keresztül hagyományos (manuális) módon készült, viszont a rendszer merevsége miatt a megismerés folyamatából és a kőzetek neveinek megváltoztatásából adódó változásokat nem lehetett átvezetni. A Magyar Rétegtani Bizottság az 1980-as évek elején a kőzetek formációkba sorolását elvégezte, és az így kialakított kőzetnevek alkalmazását is csak egy számítógépes adatbázis tette lehetővé. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hagyományos földtani dokumentációs rendszer azoknak a szakembereknek nem okoz problémát, akik annak elkészítésében részt vettek, vagy éveken át alkalmazták. A papíron tárolt információ idővel annyira megavul, hogy olvashatatlanná válik, ezért a számítógépes adatbázis kialakítása a külszíni és a bányabeli kutatás által létrehozott információk megőrzését is jelenti. Másrészt az adatbázis olyan összefüggések (korreláció, klaszterzés, stb.) megismerésére is alkalmas, amelyek hagyományos módon csak nagy munkaráfordítással, vagy egyáltalán nem végezhetők el. A számítógépes adatbázis kialakítása számos új problémát is felvetett. A problémák gyökerét elsősorban az jelentette, hogy a kutatólétesítmények és az anyagvizsgálatok nem azonos értékű információt hordoznak. A lelőhelyek külszíni fúrások által lehetséges megismeréséhez képest a bányabeli feltártság által nyújtott ismeret a földtani információ tartalmát nagyságrendekkel növelte. Vissza