Az úrhatnám kovács

Előszó

Ezt a kis színjátékot közel százhetven esztendőnek előtte írta Szentesi Reginald, a csíksomlyói ferences iskola tanára. Több mint tíz esztendőn át, egészen a felvilágosodás beköszöntéséig a papi-iskolák élesztgették egyedül a magyar színjátszás kicsiny lángját. Mert az elnémetesedett főurak udvaraiban folyó játékoknak vajmi kevés közük volt a magyar drámához. Idegen nyelven, idegen szellemben, a magyar néptől csillagnyi távolban működtek a német, olasz, francia társulatok. Magyarnyelvű színjátszásra csak a kolostorok alkalmi színpadjai adtak lehetőséget; elsősorban a kolduló szerzetek istápolták tanítványaik ilyenféle törekvéseit. A csíksomlyói ferences klastrom a székelység egyik fontos művelődési központja volt s egy-egy ünnepi előadásra fölvonult a Székelyföld apraja-nagyja: saját fiaikat szemlélték áhitattal vagy derűvel a szabad székely parasztok. A kolduló ferences barátok a nép közt éltek, ismerték annak nyelvét, gondját-baját, - tudták, mi deríti jókedvre. Ez a színjáték, amit most látni fognak, mutatja, hogy nem csupán vallásos tárgyú színművet játszottak a kis székely legénykék, hanem jóízű, mulattató játékokat is, amelyekben nem csupán erkölcsi, hanem társadalmi tanulság is lappang. «Az úrhatnám kovács» nem eredeti színmű, meséje különböző változatokban bejárta a világ minden színpadát, híres drámaírók éppúgy feldolgozták, mint névtelen szerzetesek. Vissza