Az urgai fogoly

Előszó

Részlet a könyvből:
Maan't előtt, Maan't után
M. M-nek szeretettel
A kérdésre, hogy mivel is kezdődött történetem, már egy héttel hazatérésem után - érdeklődőt s válaszolót mintegy ugyanarra a lejtőre állítva így - azt feleltem valakinek: az úttal, tettem hozzá, mely Urga és Beijing közt nagyjából egy nappallal, egy éjszakával s egy újabb nappallal volt mérhető - s ez a nagyjábóliság, ez a még csak nem is leplezett körülbelüliség , az adatok rám igazán nem jellemző nagyvonalú, azaz költői kezelése, egyszóval az tehát, hogy nemet mondva az egyenes válasz iránti szenvedélyem máskor szinte gyötrelmes kényszerére, az időtartam megjelölésével fejeztem ki egy távolságot, azonnal a kellős közepébe helyezett engem annak a rejtélyes, nehéz szomorúságnak, amelynek szelíd de könyörtelen örvényéből nem szabadultam azóta sem, akárhányszor próbáltam is - és mindig más irányból, hogy kijussak belőle végül - ebbe a rendre elbizonytalanodó tudósításba, ebbe a gyakran zavarba fulladó tájékoztatóba, ebbe az alkonyati jelentésbe, vagy minek nevezzem, belekezdeni. Történetem összes részletének a tudatában voltam és vagyok, fogódzóiban megfogódzkodni, alapelemeit felidézni s kifejezni őket természetesen, valamint előre haladni közöttük a kezdet kezdetétől képesnek éreztem, mint ahogy mai s képesnek érzem magam, azt viszont a szóba foglalásnak már az első kísérletétől fogva nem bírtam, amiként még most sem bírom megmondani, hogy az egész miről szól, s hogy miért és kicsoda foszt meg a pillanattól, amelyben ráébredhetnék az itt következő különös esemény eligazító értelmére, arra, amit e történet maga mondani akar. Vissza