Az üres helyek utasai

Fülszöveg

Huszonöt novellát, illetve kisebb karcolatot tartalmaz ez a kötet, témája mindegyiknek más és más, egy-egy apró életkép, néhány "hétköznapi" tragédia, s itt-ott még halványan fel-felcsillanó derű is helyet kap bennük.
A történetek között látszólag semmi összefüggés sincs, mégis egy csokorba valók, mégis egységes egészet alkotnak. Valamennyit áthatja Nexő meleg szeretete az elesett kisemberek, a kapitalista társadalom kisemmizettjei iránt, mély együttérzése azokkal, akik mindig lemaradnak az élet robogó vonatáról, pedig volna ott hely számukra is bőségesen.
Az üresen maradt helyek csalódott utasainak szenteli Nexő ezt a kötetet, de mégsem válik pesszimistává. A történetek hétköznapi hősei egyre lázadóbb jellemek, akik valamilyen módon megkísérlik, hogy "áttörjenek a kerítésen". S ha az ilyen kísérletek nagyobbrészt sikertelenk maradnak is, mégis jelzik, hogy a nagy író az első világháborút követő években, a forradalmihullám apályában sem vesztette el az elnyomottak erejébe, igazába vetett hitét. S a legutolsó novella már az új világba, a nemrég született Szovjetunióba vezet, ahol az elesettekért - ebben az esetben egy kallódó kisfiúért - erős segítő kezek nyúlnak le a mélybe, és vezetik fel a világosság, az emberi élet felé.
Beke Margit fordítása híven adja vissza a nagy dán író egyéni stílusát, gazdag kifejező erejét. Vissza