Előszó
Előszó, ajánlás Egykori biológia tanárom 25 évig tanított ugyanabból a tankönyvből. A fejezetekhez jó vagy kevésbé jó viccei voltak. A jobbakat már évekkel korábban ismertük, mert ezek szájról szájra jártak. Az adott évben, az adott témánál el is hangzott a vicc tanárunk szájából, s mi ezt nagy tapssal honoráltuk. Saját pályafutásom elején még én is tanítottam tíz évig ugyanezt a könyvet, ismertem minden mondatát. Ezekhez a tankönyvekhez írtak „Tanári kézikönyv"-et. Ma a tankönyvek „életkora" igen lerövidült. Oka részben a természettudomány gyors fejlődése, másrészt a kiadási lehetőségek, illetve a tanárok vállalkozó kedve.
Az elsőből adódik, hogy folyton nő az új ismeret, ezzel nem szabad a végtelenségig terhelni a tanulót. Ki kell alakítani a stabil, szükséges, és nem változó ismeretek tárházát.
Segédkönyvem nem egy adott tankönyvhöz íródott. A biológia szakos tanároknak szól, akiknek gazdagabb ismeretek birtokában kell lenniük, és az ismeretek átadásán túl az életre kell nevelniük tanítványaikat, akiket helyes biológiai szemléletre kell eljuttatniuk.
Ötvenévi aktív pedagógiai tapasztalatomból szeretnék valamit átadni. Nem szöktem meg a pályáról, azt mondják, eredményesen tanítottam. Az alábbiakban pedagógiai elveimből írok néhányat:
A tanárnak képzettnek, jól felkészültnek kell lennie.
Szent-Györgyi Albert gondolata: „Egész életen át tanulni kell!" Ez nem csak a „jó pap" kötelessége!
Vallom, hogy nemcsak a költőre érvényes: „Poéta non fit, sed nascitur".
A pedagógus-pályához kell egy sajátos rátermettség, de sok mindent meg lehet tanulni.
A hívő ember ne feledkezzen el „... mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít" (Fii 4,13).
A legfontosabb az, hogy szeressem, amit csinálok, szeretetem irányuljon a tanítványaimra is.
Gyakorlóéves koromban hallottam mesteremtől, és nem felejtettem el - „ha egy osztályban egy tanuló szeret, rád figyel, oda érdemes bemenni a tanárnak." Ötven év alatt nem volt egy olyan osztály sem, ahová nem mentem volna szívesen, örömmel.
Vallom - és ezt érezték tanítványaim is: „a legszebb tárgy a biológia". Ezt nem alaptalanul, szaktárgyi elfogultságból írom. Nem az emberi elme filozófus elgondolásait, nem az emberi alkotásokat, emberi történéseket tanítjuk, hanem az Isten teremtette élővilágot tárjuk fel, illetve ismertetjük meg tanítványainkkal.
Németh László'írja: „A világmindenségre való rácsodálkozásig minden lehetséges alkalommal igyekezzünk a gyermekben világáhítatot ébreszteni. Vagy nem egy mindent integráló egyetemes érzést akarunk-e a gyermekekben kifejleszteni, melyben a világ iránti piétás éppen úgy benne van, mint a maga lehetősége iránti felelősségérzet, de minden élőlény iránti érdeklődés, tisztelet, irgalom?" A tanítás legfontosabb „kelléke" a tanár személyisége.
A tanár egész egyénisége legyen példamutató, utaljon a legfőbb Mesterre, Krisztusra!
Egy főrabbit megkérdeztek: - Nálatok van állami és egyházi iskola. Mi a kettő között a különbség? A rabbi válasza: az állami iskolában 2x2=4, az egyháziban 2x2 hála Istennek négy.
„Non scholae, sed vitae discimus". Régi ismert latin közmondás. Tanításunk során helyezzük a hangsúlyt a tananyagban arra, amit a tanuló a későbbi élete során hasznosíthat. Fontos az ismeretek alkalmazása, az összefüggések megtalálása. A kísérletek a gyakorlati készséget, a kreativitást segítik. Ugyancsak tárgyunk tanítása kínálja, sőt feltétlen alkalmaznunk kell a szemléltetést, a megfigyelést, a kísérletezést.
Vissza