Az újkor és a jelenkor története

Előszó

Az újkori történelem tárgya és korszakai. Az újkor 1642-től 1917-ig, vagyis az angliai polgári forradalomtól a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig tart és a tőkés rendszer történetével foglalkozik. Ebben a korszakban a polgárság, gazdasági erejére támaszkodva és a széles dolgozó tömegek segítségét élvezve megdöntötte a hűbérrendszert,a világ legtöbb államában átvette a hatalmat. Így a hűbéri termelőmódot felváltotta a tőkés termelőmód. Az egyszerű kézi szerszámokat fokozatosan kiszorították a gépek, a kézműipari műhelyeket pedig a gyárak és üzemek váltották fel. A parasztok felszabadultak a hűbérurakkal szembeni személyes függőségből; egyesek ipari bérmunkásokká, mások mezőgazdasági proletárokká váltak, a saját földjén maradt parasztság is sokat szenvedett a tőkés termelőmód miatt. A munkások jogilag szabadok voltak, azonban gazdasági szempontból a tőkésektől függtek. Az ipari vagy mezőgazdasági proletariátus egyetlen tulajdona saját munkaereje volt. Ezért, ha meg akart élni, kénytelen volt munkaerejét a termelőeszközök tulajdonosának eladni. Íly módon a hűbéri kizsákmányolás helyébe a tőkés kizsákmányolás lépett. Ebben a korszakban tehát az osztályharc elsősorban a proletariátus és a burzsoázia közötti harc formájában jelenik meg.
A hűbérrendszerrel szemben nagy fejlődést jelentő újkorban a népek óriási mennyiségű anyagi javakat hoztak létre: az ipari, a mezőgazdasági és szállítóeszközök terén. Új, független, egységes államokat hoztak létre. Ebben a korszakban minden nép nagymértékben fejlesztette saját műveltségét, fejlődött a nemzeti öntudat és nagyszabású nemzeti harcok folytak. Vissza