Az ujkor építészetének tárgymutatója

Előszó

Részlet a könyvből:
A műegyetemi építészhallgatók részére az építömüvészettörténetet három célból tanítjuk:
1. hogy az építészi műveltségük teljes legyen;
2. hogy megismerjék azt a mérhetetlenül sok tanulságot, amit a mult építészete nyújt;
3. hogy építőművészi érzékük kiformálódjék és csiszolódjék.
Az 1. és 2. alatti célok elérése a műtörténeti tanítás könnyebb részét képezi; erős túlzással talán azt is lehetne állítani, hogy egy jól és áttekinthetően összeállított és bőségesen illusztrált könyv majdnem pótolhatná az előadást ; sokkal nehezebb azonban elérni a 3. alattit. Ezt csakis az előadó és hallgatók között az előadás során létrehozott szubjektív és együttes átérzés teszi lehetővé, amely együttműködésben természetesen az előadónak kell kivetítenie saját építőművészi meglátását a dolgokról. Ennél a pontnál az előadást nem pótolja sem bármily jó könyv, sem jegyzet.
A mondottak alapján az előadásnak főirányvonalába az építőművészi szemléletet kell állítani, ugyanakkor azonban megfelelő kézikönyvekben le kell fektetni az építészettörténet ténybeli és adatbeli részeit.
Az újkor építészetének területén e tekintetben a stílusokat és a formákat: „A renaissance építőművészet formái", az olasz építményeket pedig ezenfelül „Az olasz renaissance építőművészet homlokzati és térrendszerei" című könyvem ismerteti. Kívánatosnak mutatkozott ezeken felül oly összeállítás megszerkesztése, amely az egyes korok fontosabb épületeinek és építészeinek megnevezését, illetve felsorolását tartalmazza. Ezt a feladatot kívánja megoldani ez a füzet, éspedig a renaissance kezdetétől, tehát 1420-tól kezdve egészen a XIX. század második felében elterjedt eklekticizmusig bezárólag. Vissza