Az újabb orosz irodalom

Előszó

A végtelennek látszó orosz síkságot és népét, a legújabb időkig, rejtelmesebbnek képzelte a nyugateurópai ember, mint Ázsia ősrengetegeit, vagy mint Afrika homoksivatagjait. Nem sokkal a világháború előtt, különösen az alatt és utána azonban egész más világításba került az orosz föld és az orosz lélek. Az 1917. évi orosz forradalmi összeomlássá bolsevizmus újabb meglepetésekkel szolgált s azóta minden oldalról feszült figyelem kisérte az orosz eseményeket. Az optimisták úgy hiszik, hogy csak a Nagy Péter által mesterségesen teremtett államszerkezet omlott össze s hogy a romokból új erővel támad fel az orosz géniusz, a pesszimisták azonban ma is hirdetik, hogy az orosz lélek s így annak egész kultúrája s irodalma soha többé nem lesz az, amivé a XIX. században lett.
Az orosz szellemi élet iránt Európaszerte megnyilvánult érdeklődés különösen Német- és Franciaországban teremtett hatalmas irodalmat s ott ma már az orosz irodalom minden korszakának jelesebb képviselőit, jó fordításokban, szélesebb körben olvassák s az irodalmi ismertetések és monográfiák esztétikai és tudományos értékelésüket is elvégezték. Nálunk újabb keletű s nem is rendszeres az orosz irodalom ismerete, mert az ú. n. klasszikus és realista írók jobbjain kívül másoktól valamit is alig olvasott a közönség s azokat is sokszor csak egy-egy tendenciózus munkájokból ismerheti meg. Ez az oka annak, hogy szűkre szabott s nem is tisztán tudományos célú irodalmi ismertetésemet nem a szokásos irodalomtörténeti bevezetéssel kell kezdenem. Vissza