Előszó
Az elmúlt években fontos törvények láttak napvilágot Magyarországon, melyek a jog és a gazdaságpolitika területén segítik az ország gazdasági nyitását és átalakulását.
A magyar törvényhozás legfontosabb eseményei közé tartozott az 1988. évi VI. törvény a gazdasági társaságokról (a következőkben: „társasági törvény"), amely 1989. január l-jén lépett hatályba. A társasági törvény a piacgazdaság szervezeti keretének megteremtését tűzte ki alapvető céljául. A törvény közvetlenül szabályozza az egész társasági jogot és ezáltal nagyobb jogbiztonságot nyújt a külföldi befektetőknek. A társasági törvény hatályát kiterjesztették azokra a társaságokra is, melyeket
- belföldi jogi és magánszemélyek,
- külföldi társaságok belföldi jogi és természetes személyekkel,
- külföldiek és belföldi természetes személyek alapítottak.
A társasági törvény meghozatalakor a magyar állam bevezette az egyesülési szabadság elvét. A társaságalapítók ezen elv alapján szabadon választhatják a számukra legmegfelelőbbnek tűnő társasági formát [2. § (1)], (kivéve a bank- és biztosítási tevékenységet folytató társaságokat [4. § (3)]. A magyar társasági törvény a típuskényszer elvére épít, mely azt jelenti, hogy a társaságnak megfelelő formai elvárásoknak kell eleget tennie. Különbséget tesznek jogi személyiséggel rendelkező társaságok (kft, rt, egyesülés, közös vállalat) és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok (kkt, bt) között.
Azoknak a külföldieknek, akik társaságalapítók, illetve -tagok kívánnak lenni, két feltételt kell teljesíteniük:
- a hazai jog szerint céggel kell rendelkezniük vagy vállalati (más gazdasági) nyilvántartásban kell szerepelniük (7. §).
(1990. január 1. óta magánszemélyek is alapíthatnak társaságot.)
- a külföldi befektető saját pénzbeli hozzájárulását konvertibilis valutában köteles megfizetni (1988. évi XXIV. törvény a külföldiek magyarországi befektetéseiről 12. §).
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal