Az új Európa I.

Előszó

A száműzött imperátor Szent Ilona szigetén megvetéssel így kiáltott föl: „A ti régi Európátok gyűlöletes nekem!" Azóta de hányszor ismételgették ezt a szállóigét különösen pánszlávista és pánorosz körökben, hány ezer és ezer vezércikkben meg pamfletben bizonyítgatták az Európa elöregedéséről szóló tételt s hányszor felelt rá helyeslő visszhang Amerikából. Száz esztendő sem telt bele, hogy a nagy korzikai elmondotta híressé vált szállóigéjét s azóta megszületett az új Európa. Nem az az új Európa ugyan, mely a pánszlávisták képzeletében élt, akik olyan cári birodalomról álmodoztak, amely egyik lábát Triesztben, a másikat Konstantinápolyban veti meg, hanem olyan új Európa alakult ki, amelynek szerkezete ugyancsak ellentmond a múlt századvégi államfejlődési elméletnek, amelyet Salisbury lord 1899- ben így fogalmazott meg: ,,A nagy államok mindig nagyobbak és nagyobbak, a kis államok pedig kisebbek és kisebbek lesznek."
Az a munka, amelyet 1919-ben a versaillesi békeszerzők végeztek, egy érdekes történeti fejlődésnek vetett véget, hogy egészen újat vezessen be. Európa politikai térképe ugyancsak megváltozott a versaillesi békealkotás nyomán. A vestphaliai kongresszus s a bécsi kongresszus hozott létre a történelmi fejlődés folyamán ilyen jelentős változásokat földrészünk politikai arculatában. Tíz esztendős ez az új Európa s bár tíz esztendő alatt már sok tapasztalat szűrődött le, természetesen még ma is lehetetlenség valóban tudományos értékű genezisét adni az új államok viszonyainak. Ehhez még nagyon forrongó a mi korunk. Vissza