Az új ember kovácsa I-II.

Előszó

Anton Makarenko (1888-1939) hírét a magyar nevelőtársadalom éppúgy nem hallotta az elmúlt három évtizedes korszakban, aminthogy nem vehetett tudomást az orosz szovjetnek más irodalmi vagy tudományos eredményeiről sem, vagy pedig csak kerülő úton és alig-alig jutva el az ott folyó kulturális tevékenység valódi mivoltának megismeréséhez. Pedig éppen a nevelésügy egyike azoknak a területeknek, amelyeken a Szovjetunió elméleti és gyakorlati emberei legtöbbet értek el, talán ezen a téren szemlélhető legjobban az a nagy haladás, melyet a közel 200 milliós Szövetséges állam népei tettek az Októberi Forradalom óta. Minthogy az első világháború befejeztével a Szovjetuniónak úgyszólván ,,mindent a semmiből" kellett megteremtenie, egy új társadalmat megszerveznie, új termelési rendet bevezetnie, egyszóval a művelődésnek és az emberi létnek alapfeltételeivel kellett megkezdenie az államalkotó munkát, ezért érthető, ha már az első időkben is az államalkotók és gondolkodók figyelme a nevelés, az új nemzedék felé fordult. Innen van, hogy a szovjetek szervezésének már az első időszakában is találkozunk a nevelésügy munkásainak hatalmas erőfeszítéseivel, és annak a világos jeleivel, hogy a nyugati eredményeket minden téren megismertessék, azokat az új nemzedék nevelésében hasznosítsák és a Szovjetunió minden részében modern nevelési eszméket és intézményeket honosítsanak meg. A szovjetpedagógia első és lázas törekvései, mint Makarenko életéből és ebből a könyvéből is kitűnik, melyet most olvasóink kezébe adunk, az első úttörők munkái főképpen a nyugati nevelési elméleteknek átvételére irányultak. Vissza

Fülszöveg

Makarenkót 1920-ban azzal a feladattal bízták meg, hogy egy csoport apátlan-anyátlan, csavargó, a züllés veszélyének kitett fiatalkorút telepes csoporttá szervezzen, s őket a társadalom számára hasznos emberekké és szovjetpolgárokká nevelje.
Aki a nevelés lélektani törvényeit csak kissé is ismeri, tudja, hogy Makarenko a legnehezebb feladatok egyikére vállalkozott.
Ezekből az elveszetteknek hitt gyermekekből Makarenko embereket nevelt, helyüket megálló, elvekkel bíró munkásembereket és ennek a történetéről szól az a "regény", amelyet itt kap a magyar olvasó. Egy kicsit hősi éposz is, minden hősiességi igény nélkül; önvallomás, pózolás nélkül; igazi pedagógia, az elmélet nagyképűsége nélkül.
Rendkívül tanulságos mindenki számára az, ahogyan az itt leírt telep élete fokról-fokra kialakul; a szemünk előtt keletkezik egy embercsoport; benne a széthúzó erők kezdetben sokkal nagyobbak, mint az összetartó, társadalmat alkotó erők. És mégis, az együttélés alatt kifejlődik a kezdetben durva, munkakerülő, engedetlen, makacs fiatalkorúak rendezett társadalma, kialakul az együttműködés, a szolidaritás, sőt a nemesebb életérzés, az áldozatkészség is és szerveződik a társadalmi munka, a termelés is.
Makarenko rendszere: a szocialista humanizmus egy új, osztálynélküli társadalomban. E gondolatok filmszerű bemutatása ez a könyv, amelyet mindenkinek el kell olvasni. Vissza