Az új élet

Előszó

Mit adhat a Vita Nuova, a mai művelt olvasónak? A középkori mű (s a középkor, ha már nem is nagyon régen, történetüknek nem meghaladott stádiuma, specialista tudósok témája, műveinek egy idő óta szinte divatszerű kultusza nem a mából menekülő esztétikalelkek különcködése-e?) annyi «fölvilágosodás» és haladás után? s tőle annyira eltünő, annyira más világnak, mint a mai, a mienk? s az ifjúkori mű, a kezdőé, a készület mintákra tekintő legény-próbája, a teljesülés, a Divina Commedia után? A kérdésre magának a műnek kell válaszolnia, irodalomtörténeti vagy egyéb jelentőségének előzetes tekintélyi szuggerálása vagy utólagos belemagyarázása nélkül. Költői, művészi alkotásnak magában és magából kell adni tudnia, különben művelődéstörténeti adalékká másul. Úgyis lehet érdekes és fontos, de már nem élő élet, mint ami a bármikor költészetből ma is és mindenkor aktuális. A művelt olvasó, a nem szakember pedig ilyennek kívánságával nyúl a Vita Nuovához. Mgelégíti-e? Megadja-e, amit a nagy hírnév felcsigázta kíváncsisága vár tőle? Az olvasó hamarosan meggyőződik róla, hogy a Vita Nuova sokat ad neki, de arról is, hogy mindent, ami benne lehet vagy van, nem könnyen ad oda. Márpedig a költészetben a sok, akármennyi, nem elég, csak a minden elég. Ez éppen egyik nagy különbség tudomány és költészet közt. A művészet, az ismert mondás szerint, mindig céljánál van: igen, de csak a mű teljességében. Vissza