Az ügyészi tevékenység szempontjából alapvető jelentőségű jogi, igazgatási és jogpolitikai kategóriák tartalma és azok szerepe, összefüggései

Előszó

A jogi szaknyelv anyanyelvünk szerves része és leszámítva az idegen nyelvekből, főleg latinból átvett szakkifejezéseket, a magyar nyelvi szókincsben ismert szavakból áll össze. Ebből a tényből az is következik, hogy nem létezhet sem szakmai, sem politikai, sem pedig általános műveltség az anyanyelvi műveltség nélkül. Az anyanyelv tudatosan helyes használata és megértése elengedhetetlen feltétele a jogi ismeretek megszerzésének is. Kellően megbízható anyanyelvi ismeretek nélkül nem tudjuk pontosan szakmailag sem kifejezni magunkat és nem értjük pontosan mások gondolatait.
Különösen fontos ezért az anyanyelv tudatos és pontos használata a szaknyelvben. A jogi nyelv az egyik legrégebben kialakult szaknyelv. Ennek ellenére a mai napig tart a jogászok által használt jogi nyelvezet bírálata. Részben a nyelvészek, részben pedig a társadalom tagjai részéről." A jogi szaknyelvvel kapcsolatos jogi és nyelvi szakirodalomra sajátos kettősség jellemző. Nyelvészek és jogászok más-más szakmai szempontoktól és szemlélettől vezérelten, a másik tudományág ismereteiben kényszerű módon csupán a felszínre szorítkozó jártassággal foglalkoznak ugyanazon a témával. Ennek az a szükségszerű eredménye, hogy az un. szaknyelvi hibákat eltérő módon értékelik, különböző, gyakran ellentétes következtetésre jutnak. Alapvetően azonban nem ez a baj, hanem, hogy a másik tudományágban való kellő jártasság hiánya akadályozza, vagy legalább is nagyon megnehezíti azt, hogy egymást egyenlő felkészültségű vitapartnereiként, hatékony, alkotó együttműködésben szolgálhassuk a jog közérthetővé tétele iránti társadalmi igényt." Vissza