Az udvarház lakói

Előszó

Részlet a könyvből:

Nagyudvarország királya.

... 1914. június első napjaiban a külső Józsefváros egyik egyemeletes bérházából egetverő lárma zavarja meg Európa csendjét. Lelkes. "Éljen" és "Vivát" kiáltások zúgnak ki az utcára. Az emberek kíváncsian megállnak egy pillanatra, azután gondolkodva tovább mennek, de az okát nem tudják kitalálni. Pedig megtanulhatták volna már az emberek, hogy az év legszebb szaka - a vakáció-eleje. A diák már szeptemberben előre örül ennek. A tanulás sem más talán, mint a szünidő kellemetlen megszakítása. Ma osztották ki Budapesten az összes vizsgái bizonyítványokat. Ezen a napon szűnt meg sok ezer diák tizhónapos drukkja, gondja. Nem értik ezt az utca járókelői! Ez az Európát rengető lárma tíz kis tüdőből tört elő igazi, féktelen, vakációs diák-örömmel. Ennyi iskolás gyermek van a házban. Egy sem bukott meg. Még pótvizsgás sem akad közöttük. Ilyen ház is kevés van a Józsefvárosban. A ház egyszerű. Tiszta falakkal, sima vasráccsal, olcsó lakásokkal. Munkás szülők és szegény gyermekek tanyája. Ez a pár család a legszebb egyetértésben, nagyon boldogan élt együtt már évek óta. Az emeleten három, a földszinten két lakás van. Az üzlethelyiség pedig a kapu mellett tiz év óta azon töri a fejét, hogy mit is keres ő ezen a szomorú, magányos világon. Állandóan üres. A telek hátsó kétharmadára nem jutott ház. Szép, kavicsos sikság, mely a szomszéd házak tűzi falához lapul nagy alázatosan. Erről nevezték el: „Udvarház"-nak a környék lakói. A rendőr és a postás is igy ismeri. Nincs azon bizony semmi. Éppen ez a semmi rajta a legértékesebb. Itt tanyázik a tiz vidám gyermek. Ez az ő elfoglalt „Birodalmuk". Ma különösen tetszik a kicsiknek a mező. Alig férnek el rajta és saját bőrükben. Már néhányszor felhangzott a hármas sípjelzés. Vissza