Az özvegy versenyzési módszer és tartástechnológiája

Előszó

Kedves Olvasó! Engedje meg, hogy néhány gondolattal összefoglaljam a II. Világháborút követő évek magyarországi postagalamb-tenyésztésének helyzetét. Bizonyára sokan emlékeznek, hogy a 40-es és 50-es évek nehéz gazdasági körülményei között milyen sok áldozattal járt a postagalamb tartás és versenyzés. Legnagyobb nehézséget a takarmány megszerzése jelentette. Voltak évek, amikor galambjaink apróra vágott kenyérkockákon tengették életüket. Nagy fáradtságot jelentett a galambok gyűjtőhelyre való beszállítása is. Nem egyszer 15-20 kilométert hajtottak kerékpáron a galambászok úgy, hogy a postagalambászat a szó legszorosabb értelmében sport volt. Akkor galambásznak maradni annyit jelentett, mint a sport fanatikusának lenni. Az ország gazdasági helyzetének javulásával a problémáink sorra megszűntek és mind nagyobb összegek jutottak arra is, hogy hobbynkat gondok nélkül tudjuk gyakorolni. Ebben az időben a magyarországi postagalamb tartás is jelentősen megváltozott. Sajnos fejlődésében ekkor vett - véleményem szerint - egy olyan rossz irányt, amelyet azóta sem tudott helyesbíteni. Mi történt ugyanis? Anyagi lehetőségeink az 50-es évek végéig korlátok közé voltak szorítva, amely korlátok az életnívó emelkedésével mindinkább kiszélesedtek. Az egy galambra jutó tartási, takarmányozási kiadásainkat emelni tudtuk volna. Megnövekedett lehetőségeinket azonban nem arra használtuk, hogy meglevő állományunk tartási feltételeit javítsuk, hanem újabb és újabb galambok megvásárlásával terheltük meg galambászkodásra fordítható pénzkeretünket. Legtöbbször anyagi lehetőségeinket meghaladó módon. Mi okozta ezt a mértéktelen galamb-beszerzési vágyunkat? Nem más, mint a türelmetlenség. Nem gondolunk arra, hogy ha meglevő állományunk tartási körülményeit javítjuk, vagyis jobb elhelyezést és takarmányozási színvonalat biztosítunk galambjainknak, jóval előbb jelennek meg a részünkre megfelelő genotípusok, mint ahogy vásárlás, immigráció útján erre számítani lehet. Uj vérvonalak kipróbálására, keresztezésre minden időben szükség van. Ezt jól tudjuk mindannyian. Ez azonban évente legfeljebb 1-2 galamb beszerzését, megvásárlását jelenti. Ehelyett évről-évre megvásároljuk azokat a „csodafegyvereket, amelyekkel a következő évben biztos bajnokok leszünk. Azután kiderül, hogy ezek sem eredményesebbek többi galambjainknál. Vissza