Az özönvíz gyermekei

Előszó

Részlet a könyvből:

"Reggel volt. Apa este elment halászni, de még nem jött haza. Anya kiment a ház mellé. Azt mondta, mindjárt jön. Nem jött. Apa sem jött, de biztosan sok halat hoz majd. Reggel volt, amikor jött a nagy víz és elvitt mindent. Anyát is, mondták... és mondták azt is, hogy már nem jönnek vissza soha. De én tudom, hogy nincs így. Tudom, hogy apa egyszer megjön, és sok halat hoz majd, és azt is tudom, hogy anyának csak messze van dolga és visszajön. Tudom... Félórányira Colombo központjától, kókuszpálmák és mangófák árnyékolta homokos teraszok nyugágyaiban tisztes munkában megöregedett turisták múlatják az időt. Batikszoknya, friss kókusztej, faragott, ízlésesen, vagy éppen giccsbe hajlóan festett fafigurák, hámozott ananász, preparált kúpos csiga és tengeri sün.
Hatvan feletti szőke asszonyság masszíroztatja magát egy alig húszéves fiúval. Pocakos német férfi indul meg a tenger felé, diszkrét intésére két tizenéves fiú követi a langyos vízbe. Hideg üdítő, újabb tengeri csodák preparált maradványai. Stilizált elefánt vall szerelmet egy XXL-es trikó hátán: I love Srí Lanka.
Pillanatokra szürke felhő takarja el a napot. A férfi, úgy ötven körül lehet, fürdőnadrágját igazgatva elégedett mosollyal indul a pálmák irányába. Percekkel később az egyik fiú zöld bankjegyet mutat társa felé. Éles fütty hasít bele a parti idillbe. Csak egy vonat. Csak harmadosztályú kocsikkal." Vissza

Fülszöveg

Már nem rémít meg, mert nincs mitől félni. Nem érint meg, mert már nem hagyom. Végignézve a rajzokon, elolvasva a gyermekemberek visszaemlékezéseit azonban kiderül, ők még képesek rá.
Nekem a képek, képek maradtak. A Nagy Hullám csupán egy nagy hullám, és nem az Özönvíz. Bár lehet, hogy mégis az, csak kicsiben, és ha valami elég messze van, akkor elég kicsi is, és innen csupán egy hír, unalmas és egy mozdulattal becsukom ezt a könyvet. Persze, nem hagynak nyugodni az arcok, ki kell nyitni újra.
Az elsöpört ház törmeléke közül kiemelt Korán, s a megállt óra, az út szélén vigyorgó Ganésa. Idő, írás, Isten.
Sérthetetlen Háromság egy tökéletesnek gondolt, de a jelek szerint roppant sérülékeny világban. Végignézve a rajzokon, elolvasva a gyerekek visszaemlékezéseit, hirtelen jön a döntéskényszer, szkepticizmus vagy hit.
Ha végignézik a rajzokat, elolvassák a gyermekemberek emlékezéseit, akár dönthetnek is, de ne felejtsenek el valamit. Az Idő, az írás és az Isten általunk alkotott fogalmak. Tagadhatjuk őket, bár ezzel létezésüket bizonyítjuk. Az óra megállt ugyan, de megmutatja az Időt, a könyv lapjait kikezdte a víz, de a festék megőrizte az írást, Ganésa pedig továbbra is ott vigyorog az út szélén. Tőlem, önöktől, mindentől függetlenül. Vissza