Az ózdi folyamatos acélöntés krónikája 1971-1992

Előszó

ELŐSZÓ
Az ózdi Folyamatos Acélöntő Mű (FAM) története olyan időszakot ölel át, amikor a hazai nyersacélgyártás a fénykorát élte. Közel másfél évtizeden keresztül (1975-1988) 3,5-3,8 Mt. volt a nyersacéltermelés, amelyből Ózd 1,0-1,4 M tonnával részesedett.
A hazai folyamatos öntés elterjedése, felfutása is ez alatt az időszak alatt történt, amely 1988-ban már meghaladta a 2,2 M tonnát. Ez azt jelentette, hogy a nyersacéltermelés 63,2 %-a folyamatos öntésre került, bár a környező országokban ez az arány még igen alacsony volt. Például Csehszlovákiában 8,7 %, Lengyelországban 11,1 %.
Magyarországon elsőként Ózdon, 1973 májusában (hidegüzemi próba) történt meg a korszerű, anyagtakarékos technológia bevezetése. A tovább feldolgozó üzemek, hengerművek vezetői, dolgozói rendkívül nagy érdeklődéssel figyelték és visszacsatolásaikkal, konzultációkkal segítették az új technológiával előállított féltermék minőségének folyamatos javítását, hiszen az alapanyag nagyban befolyásolta a hengerelt végtermék minőségét. Az Ózdon eltöltött harminc évből húsz éven át olyan hengerművekben dolgoztam (Rúd-és Dróthengermű, Finomhengermű), ahol felhasználásra került a folyamatosan öntött féltermék. A könyv a folyamatos öntés történelmi fejlődésének bemutatása előtt igen röviden ismerteti az Ózdi Kohászati Üzemek történetét.
A szerző részletesen leírja a folyamatos öntés során alkalmazott berendezések különféle fajtáinak jellemzőit, előnyeit, hátrányait. Beszámol az Ózdon felépített üzem működése alatt elért sikerekről, gondokról, problémákról. Számos újdonságot említ meg, mint például a 7. szál beépítése, vagy a közbenső görgősor, láncos-csoportos hajtásának megvalósítása.
Szól a tanulmányutak (Hennigsdorf, Brandenburg) jelentőségéről, tapasztalatairól, a kort jellemző brigádmozgalomról az elért termelési rekordokról, a szekvens öntés bevezetéséről, a méretválaszték bővítéséről, a 105*105 mm-es és 80*80 mm-es méretű bugák folyamatos öntésének megvalósításáról, a 325 ezer tonna névleges kapacitás 450 ezer tonnára való emeléséről.
Az üzembiztonság javítása, a termékválaszték bővítése, számos korszerűsítés, rekonstrukció mellett a kollektíva tettre készségét mutatja a jelentős termelésnövelés, amely 1988-ban 482 3001. termelést jelentett.
Részletesen bemutatja a hanyatláshoz vezető utat, majd a bezárás tényét (1992. március 30.).
Megrendítően emlékezik meg a magyar vaskohászat eddigi legnagyobb tragédiájáról, a FAM-al egy üzemi légtérben üzemelő üstkemencénél, 1990. március 3-án bekövetkezett balesetről, amely 13 halálos áldozatot követelt.
A szakmai, műszaki, gyártástechnológiai leírások eredetiségét, hitelességét nagyban emeli, hogy a szerző a FAM üzemelésének teljes ideje alatt a mindennapi munka, vezető beosztású részese volt.
Ajánlom a könyvet a kohászatban, az acéliparban dolgozó kollégákon kívül mindazoknak, akik érdeklődnek e nehéz, verejtékes, de igazán szép és eredményes, értékteremtő munkakultúra és annak dolgos hétköznapjai iránt.
2014. április
a műszaki tudomány kandidátusa
5 Vissza

Fülszöveg

Valaha az Ózd város közepén elhelyezkedő Ózdi Kohászati Üzemek (ÓKÜ) végleges bezárása után nem maradt más hátra, mint a visszaemlékezés a hatalmas gyáróriásra. A szebb napokat látott és az ózdiaknak, ill. a város környéki embereknek is munkát és biztos megélhetést biztosító kohászati üzem megszűnése, komoly meg-élhetőségi problémákat okozott eddig és okoz még ma is, az itt élőknek. A könyv szerzője is ebben a gyárban élte le életének jelentős részét, így természetes velejárójaként tekint az itt eltöltött időszakra vissza. A gyárban, a munkaidejének nagy részét a szerencsének köszönhetően, az országban ekkor még ismeretlen, új technológia bevezetésével és egy új üzem az ózdi Folyamatos Acélöntő Mű (FAM) munkájának megszervezésével, eredményes felfuttatásával töltötte el. A gazdasági válság által okozott gyárbezárás, a közel 25 évet megélt, viszonylag még új üzemnek, a folyamatos öntőműnek is a megszüntetését és lebontását eredményezte. A folyamatos öntő - műnél, a születésétől a bezárásáig eltöltött idő sarkalt arra, hogy az országban elsőként beindított világszínvonalú, acélöntési technológia Magyarországra való megérkezésének tiszteletére, visszaemlékezést formáljak. Remélem, hogy ez az írás kiegészítheti, színesítheti, teljesebbé teheti az ÓKÜ történetét befejezni szándékozó és azt papírra is vető, helyi kezdeményezéseket. Az viszont sajnálatos, hogy a FAM technológia hatékonyabbá való kifejlesztésének érdekében megépített üstkemencénél, 1990. március 3-án robbanásos üzemi baleset következett be, amelynek során 13 fiatal acélműi dolgozó veszítette életét. A szörnyű tragédia, a magyar vaskohászat eddigi legnagyobb (és reméljük, hogy a legutolsó) tragédiája is. Az általam itt meg-írtakat, a balesetben elhunyt fiatal kohászok, barátaim, munkatársaim emlékére való méltó visszaemlékezések sorába szerettem volna beilleszteni, remélem sikeresen.
Csákányovszki Sándor Vissza