Az otthonteremtés művészete

Előszó

Az emberi élet keretét jelentő környezet két fő részből tevődik össze: a táji, természeti környezet rendszerint adott, a mesterségesen alakított pedig az emberi munka eredményeként jön létre, tükrözve az ember gyakorlati és eszmei igényeit, valamint az anyagi és technikai adottságokat.
A mesterségesen alakított környezet egyik legfontosabb eleme a közvetlen környezetet jelentő lakás, valamint annak berendezése és felszerelési tárgyai.
Az őskori ember első életmegnyilvánulásainak eszköze a lakás. Időszámításunk előtti kb. 60 000 évtől az időszámításunk előtti 5 000 évig a barlanglakások egész sora alakul ki. Ebben az időben Közép-Európa nagyon sok barlangja lakott. A barlanglakások korszaka után sorra következnek a változatos lakásmegoldások: a verem, amely eleinte alaktalan, majd négyzetes; földbevájt gödrök; a gödrök és sátrak egyesítéseként jelentkező földkunyhók; a melegebb vidékeken a könnyen szállítható és felállítható sátor; majd a cölöpház, amely már a mai házak közvetlen őse.
A természeti környezet, az éghajlati viszonyok, a rendelkezésre álló anyag, mind, mind szerepet játszottak az emberi lakások kialakulásában. A lakások az ősember barlangjától, az Egyiptomban készült első „ház"-on át a mai ipari termékként jelentkező házgyári épületekig, hatalmas változáson és fejlődésen mentek át. A lakás, az otthon teremtése minden kor emberének egyik legfontosabb kérdése volt, s a mai ember életének is egyik alapvető problémája. A lakás gondjai egyaránt foglalkoztatják a közvéleményt Keleten és Nyugaton, kis falvakban és nagy városokban.
Ez természetes, hiszen a lakás az emberi élet nélkülözhetetlen kerete. A lakás éppúgy, mint a ruházat, emberhez kötött: hangulatával, megjelenésével, elrendezésével és berendezésével tükrözi a benne élőket. Vissza