Az ötödik felvonás

Fülszöveg

Önéletrajz, családtörténet, színház, film, zene, szerelem, megszállottság - mint mindig: új Bergman-könyv, új film képzeletünk vásznán, új előadás Bergman képzeletének színpadán, új álomutazás valóság és irodalom határmezsgyéjén, időn és téren át.
Új mű ugyanarról és mindig másról - és újra a varázslat.
Az immár legnagyobb élő svéd íróvá előlépett rendező három alkotását fűzte egybe Az ötödik felvonás-ban. Az 1983-as Próba után-t, mely az öregedő rendező és a fiatal - majd az idős - színésznő dialógusa a színészet gyötrelmeiről; Az utolsó sikoly-t, mely dialógus keretében előadott tragikomikus monológ: a tízes évek sikeres és termékeny svéd filmrendezője, Georg af Klercker felkeresi régi barátját, a Svéd Filmgyár nagyhatalmú igazgatóját, hogy pénzt és támogatást kunyeráljon tőle következő filmjéhez - illuminált állapotban a rimánkodástól az életveszélyes fenyegetőzésig mindent bevet, hogy célját elérje; valamint a Dúl-fúl, és elnémul-t, ezt a szabályos háromfelvonásos drámát, melynek hőse az önéletrajzi írásokból jól ismert tehetséges, de labilis idegzetű Carl bácsi. A téma a bácsi "világraszóló" találmánya, az "élő hangosfilm", melyben a hangot a némafilm vászna mögött rejtőző színészek szolgáltatják. A film, melyet egy falusi előadóteremben be is mutatnak, Schubert szerelméről, zenéjéről, tragikus életéről és haláláról szól, és maga az előadás szétválaszthatatlanul összefonódik a hangot szolgáltató szereplők nem kevésbé tragikus életével... Vissza