Előszó
Részlet a könyvből:
Elfojtott sikoltás harsant föl a hűvös éjszakában és Miles Sefton nyugtalanul fordult meg álmában.
- Átkozott hiéna! - dörmögte félálomban.
Már ismét jóizűen aludt, mikor a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Elfojtott sikoltás harsant föl a hűvös éjszakában és Miles Sefton nyugtalanul fordult meg álmában.
- Átkozott hiéna! - dörmögte félálomban.
Már ismét jóizűen aludt, mikor a sikoltás ismétlődött. Ezúttal riadtan ült föl az ágyában és a sikoltás még ott csengett a fülében.
- Az ördögbe, mi lehet ez? - tűnődött magában.
Pár másodpercig is eltartott, míg ráeszmélt arra, hogy már nem a sátrában van, valahol Közép-Afrikában, hanem Johannisburg egyik fogadójában. Tapogatózva kereste a falon a villamos lámpás csapját s ahogy a szobában világosság lett, kibujt az ágyból, cipőt húzott és feszülten hallgatózott.
Megnézte az órát: félkettő volt. Most halk zokogást hallott a néma csöndben. Erre fölállt, kabátot húzott a pyjamájára, kinyitotta az ajtót és kikandikált a folyosóra...
A rézsútosan átellenben fekvő szoba ajtaja alatt, a hasadékon át, fénysáv verődött a folyosóra; onnan jött a zaj. Hirtelen támadt sugallattól hajtva, Miles Sefton odament és kopogtatott az ajtón. Elfojtott sikoltás hallatszott belülről, s mindjárt rá halotti csönd. Sefton másodszor is kopogtatott:
- Beteg talán valaki, vagy megsebesült? - kérdezte. - Talán segítségére lehetek?...
Vissza