Az osztrák örökösödési háború (dedikált példány)

Fülszöveg

1713-ban VI. Károly császár nyilvánosságra hozta óhaját, hogy örökös tartományait, örökös királyságait és birtokait a jövőben oszthatatlanul és egymástól elválaszthatatlanul kell kormányozni, továbbá, hogy azok nőágon is öröklődnek. Miután kitartó diplomáciai erőfeszítéseit siker koronázta, és az örökösödésről szóló törvényt a mérvadó európai hatalmak elismerték, birtokai lányára, Mária Teréziára vártak. 1740-ben, a császár halálakor azonban kiderült, hogy Mária Terézia nem veheti át örökségét. Szembeszállt vele Poroszország, Bajorország, Franciaország, Spanyolország és Szászország. Velők szemben mellé állt Magyarország, Anglia, Hollandia, Szardínia, egy idő után Szászország, a háború vége felé pedig szövetségesei között tudhatta Oroszországot is. A háború Sziléziában kezdődött, de rövidesen átterjedt Felső-Ausztriára, Cseh- és Morvaországra, Bajorországra, a Rajna vidékére, Németalföldre, Itáliára és Franciaországra. Miután VI. Károly halálával a német-római császári trón is megüresedett, vetélkedés tárgyává vált a császári cím is. Az 1740 és 1748 között zajló örökösödési háború ezért nemcsak a Habsburg-birtokokról, hanem a császári címért folytatott küzdelmekről is szól. A könyv a háborút elsősorban politika- és diplomáciatörténeti, s nem hadtörténeti szempontból tárgyasa. Középpontjában a háború előtörténete, az örökösödés problematikája, a szövetségi rendszerek alakulása és átalakulása, a területcserék, a béketervek és a békék állnak. Vissza