Az Ószövetség fényei

Fülszöveg

„Az Ámósz-doxológiák sajátos teológiai funkciója éppenséggel a meghirdetett történeti eseményt kívánja belehelyezni egy már meglévő teológiai összefüggésbe. Csak az láthatja Isten ítéletét a próféta által meghirdetett eseményekben, aki előzőleg a doxológiák által kifejezésre juttatott nagyobb teológiai összefüggést is magáénak vallotta, s ennek hátterén ítélte meg a történelmi eseményeket! A prófétai Igék összefüggésbe állítása egészen pontosan megfelel annak, amit a mai tudomány az állítások megin-doklása meglehetősen sarkalatos tudományelméleti kérdésének nevez: egy kijelentés igazolása függ ettől. Ámósz igehirdetése még aligha lépett fel tudományos igénnyel: genuin kérygmatikus kijelentéseket olvashatunk ítéletes próféciájában. Aki azonban e kijelentéseket a Teremtő Istenre appellálva doxológikus összefüggésbe ágyazta, az specifikus teológiai munkát végzett."
„Búvópatakként néha eltűnik, néha ismét előbukkan, ismét máskor fékezhetetlen höm-pölygéssel mindent elsöprő módon... Tovább

Fülszöveg

„Az Ámósz-doxológiák sajátos teológiai funkciója éppenséggel a meghirdetett történeti eseményt kívánja belehelyezni egy már meglévő teológiai összefüggésbe. Csak az láthatja Isten ítéletét a próféta által meghirdetett eseményekben, aki előzőleg a doxológiák által kifejezésre juttatott nagyobb teológiai összefüggést is magáénak vallotta, s ennek hátterén ítélte meg a történelmi eseményeket! A prófétai Igék összefüggésbe állítása egészen pontosan megfelel annak, amit a mai tudomány az állítások megin-doklása meglehetősen sarkalatos tudományelméleti kérdésének nevez: egy kijelentés igazolása függ ettől. Ámósz igehirdetése még aligha lépett fel tudományos igénnyel: genuin kérygmatikus kijelentéseket olvashatunk ítéletes próféciájában. Aki azonban e kijelentéseket a Teremtő Istenre appellálva doxológikus összefüggésbe ágyazta, az specifikus teológiai munkát végzett."
„Búvópatakként néha eltűnik, néha ismét előbukkan, ismét máskor fékezhetetlen höm-pölygéssel mindent elsöprő módon jelentkezik az a gondolat, hogy az Ószövetségben több helyütt találunk „keresztyénietlen" textusokat, amelyek „ellentmondanak" a szeretet krisztusi parancsának, s „erőszakos" tartalmuk miatt jobb lenne olvasásuktól tartózkodni - vagy legalábbis a teológiában kevésbé járatosakat inkább kímélni kellene tőlük. Én úgy vélem, ha ilyen gondolat jelentkezik valahol, akkor még mindig szerencsésebb erről nyíltan beszélni, s akár olyan megfontolásoknak is hangot adni, amelyeket később elvetünk; legrosszabb dolog az lenne, ha egyáltalán nem foglalkoznánk e kérdéssel, ezáltal súlyosan elhanyagolnánk a két szövetség egységét érintő fontos teológiai kérdést."
„Elegendő csupán egyetlen pillantást vetni a „bibliai teológia" történetének utóbbi évtizedeire, s látjuk, hogy amíg az ötvenes és hatvanas évek tudósai számára magától értetődő volt egy „ószövetségi teológia" vagy egy „újszövetségi teológia" megírása, addig a későbbiek számára egyre problematikusabbá vált az egységes teológia föltételezése is, nemhogy kimunkálása az Ó- és Újszövetség esetében. Az analitikus munka, hogy úgy mondjuk, a szintézis rovására ment, sőt, meg is kérdőjelezte annak lehetőségét: külön kezdtünk beszélni a próféták teológiájáról, aztán a Pentateuchos egyes forrásainak teológiájáról, míg aztán ezek is önmagukon belül kérdésessé váltak. Ma már aligha próbálja meg valaki közös teológia alá rendelni Ámószt és Malakiást, de igen nehéz lenne a Jahwista kérygmájáról is beszélni - hiszen e forrás egységét is megkérdőjelezi a kritikai tudomány." Vissza